Cathrein Viktor: A szocziálizmus. Alapjainak és keresztülvihetőségének vizsgálata - 58. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1895)

Második fejezet. A szoczializmus tarthatatlan alapjai

A BÖLCSELETI ÉS VALLÁSI ALAPOK 55

5. Eddig a „történelem anyagelvi felfogásáét azon szélső és absurd értelemben vettük, melyben azt Marx és Engels, a szoczializmus korifeusai vették. Azonban beszélhetünk az emberi társadalom fejlődésének törvényeiről a nélkül is, hogy az anyagelvi és szkeptikus hozzáadásokat előre föltételeznők. Nevezetesen a gazdasági téren érvényesül ez, a hol az emberi tevékenység nem teljesen szabad* hanem bizonyos feltételektől és körülményektől függ, melyek az emberi önkény körén kívül állanak. Ezenkívül maga az emberi tevékenység is, a szabadság daczára bizonyos törvényeknek van alávetve.1)

Nem tény-e az, hogy a kulturélet egész modern fejlődése hovatovább az összes viszonyok társadalmi rendezésére törekszik ? Nem látjátok-e, kiáltják a szoczialisták ellenfeleiknek, hogy az egyes ember semmire sem mehet immár az iparban és kereskedelemben, s azért az erők tömörítése, vagy ami ugyanaz, a társadalmi szervezkedés nagy vállalatokra, mind szükségesebbé válik ? A kézi ipar és a kis üzlet végokét járják. A nagy vállalatok, jelesen azok, a melyek tökéletes technika, nagy tőke és széles látkörű kereskedői vezetés fölött rendelkeznek, mindinkább kiszorítják az önálló kis üzleteket. A gőz ■és villamos gép olcsóbban dolgozik, mint bármely állati vagy emberi erő és pedig mennél nagyobb, annál olcsóbban. Egy száz lóerejű gép jutányosabb, mint két ötven lóerejű. Az üzleti kiadások is középszámítással oly mértékben csökkennek, a mily mértékben a vállalat növekedik. Hozzá a nagy üzletnek nagyobb a hitele, olcsóbbért vehet nyers anyagot, könnyebben talál árúinak piaczot és Így tovább.

Minden azon egy czélra látszik törni, hogy a termelés, a tőke egy kézbe összpontosuljon s egyedül a nagy gépek uralkodjanak. Ezen folyamattal karöltve jár a társadalmi ellentétek és az osztályok közötti harcz kiélesedése a szörnyű mód felszaporodó proletárok és az elenyésző kisebbségben lévő, mesés gazdagságban és bőségben dúskáló tőkepénzesek között. Mig tehát a termelés mindinkább társassá szerveződik, a termékek ■elosztásával ép megfordítva áll a dolog : ezek a folyvást keves') Lásd erről még a „Moralphilosophie“ I. 33. és köv. old.