Cathrein Viktor: A szocziálizmus. Alapjainak és keresztülvihetőségének vizsgálata - 58. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1895)
Harmadik fejezet. A szocializmus lehetetlensége
Fel! zúzzuk össze fegyveres kezekkel A bősz gonoszság szikla sánczait ; Oltsuk ki a hamis tudás lidérezét, Gyújtsuk helyébe a hit lángjait. Fel! törjük össze a sötétség jármát, E föld szabadság hona hadd legyen ; A szent szabadság Istenének karja Nyugodjék áldva boldog nemzeten. A kard — ha férfi karja villogtatja —- Villámsugár ■— egy vágás egy halál ; Erösb a toll, ha lelkes kéz vezérli : Egy kis vonása ezreket talál. Mi is a fegyverrel vívjuk a harczot, Védvén a szentet, az igaz jogát, S a porba sújtva büszke ellenünket Sírjára írjuk öngyalázatát. Velőt a csontba! Friss vért az erekbe Csatára fel, Sión vitézei ! Ha mi nem szádunk szembe a gonoszszal, Kit várjanak a földnek népei ? — Van-e, ki gyáván meghátrálni készül, Midőn fegyverre tettük már kezünk ? A mint nevéért harcz-terére lépünk, Aként legyen az Isten is velünk! Szálljon szívünkből égre szent Ígéret, Hogy zászlónkhoz mindig hívek leszünk, S ha nem is lesz erőnk emelni fényét. De bukni nem fog : erre esküszünk ! Nem ! Bukni nem fog ősi, szent örökség, Attól megőriz a lelkes csapat, Bár sok fáradság s munka lesz is ára Utódaink kezébe szüzén ad. Kíizdjünk! — S ha egykor munkatört kezünkre Hajtjuk fáradtan izzó homlokunk, Úgy meglesz áldott munkánk drága bére : Boldognak látjuk szeretet honunk ! S győztes kezünkkel ég felé emelve Úgy elmondhatjuk : Istenünk. Hazánk ! Érettetek volt mind e fáradásunk, Erőt, időt, — mindent föláldozánk! 208 MUNKÁLATOK LVIII. ÉVFOLYAM
