Cathrein Viktor: A szocziálizmus. Alapjainak és keresztülvihetőségének vizsgálata - 58. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1895)
Harmadik fejezet. A szocializmus lehetetlensége
AZ ISTENI KÖZREMŰKÖDÉS 205 az a hatalmas kéz végzi, a melynek a teremtés óta nyugta nincs ; Pater meus usque modo operatur. Itt is ugyanaz történik, a mit már Sz.-Ágoston megcsodált a teremtésben : „Omnipotens manus tua semper una et eadem creavit in coelo angelos et in terra vermiculos, non superior in illis, non inferior in istis. Sicut enim nulla alia manus angelum, ita nulla posset creare vermiculum, sicut nulla coelum, ita nulla posset creare minimum arboris folium : sicut nulla corpus, ite nulla ullum capillum album posset facere aut nigrum.“ x) De mig mindez szédítő magasságba emeli a gondolataink elől szüntelen kisikló isteni eszmét, addig érezteti velünk semmiségünket. Szinte látjuk, mint keletkezik létünk pillana- tonkint abból a feneketlen semmiből, mint ömlik végig tes- tünkön-lelkünkön annak az őserőnek szabatos lüktetése, mely erőinkben megnyilatkozik, s végül mint halad gondolatunkkal, érzelmünkkel, szavunkkal, cselekedetünkkel egy titkos teremtés párhuzamosan, mely tulajdonképeni létét adja annak, a mit mi alkotunk. Mily kicsinek, merő semminek tűnik igy fel az ember, a ki pedig egy kis sikernek gondolatára fátyolt borít ezen oly szükséges igazságra. íme mily hatalmas lökést ad egy csekélynek, igénytelennek látszó bölcseleti igazság a vallásosságnak ! Megadja az elkapatott embernek a tiszta öntudatot s való helyzetének világos látását. Egy részről a teremtményeknek annyi osztálya fölé emeli, más részről összes nagyságában semmiségét hirdeti. Tagadhatlanul ez helyzetünk a mindenségben, melyet legtalálóbban a Zsoltáros e szavai jellemeznek: „Quid est homo, quod memor es ejus?“ És mikor igy a rideg elmefuttatás nyomán a lélek legmélyén megindul a lelkesedés hullámzása, az akaratnak nem lehet elzárkóznia, teremtenie kell ! A végtelen szeretet szavára mindenünnen visszhangzik a teremtés. Ezzel azután az isteni közreműködés mintegy erőcserén menve keresztül, közvetlenül bár, de erkölcsileg is okává lesz működésünknek. Valóban omnia in omnibus ! l l) Soliloquia S. Aug. Cap. IX
