Cathrein Viktor: A szocziálizmus. Alapjainak és keresztülvihetőségének vizsgálata - 58. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1895)
Harmadik fejezet. A szocializmus lehetetlensége
EGYES ELLENVETÉSEK MEGCZÁFOLÁSA 179 pedig dicsekszik ezen törekvéssel — akkor legalább is oly nagy területen kell megvalósulnia, minők a mai nagybirodalmak. Sőt a szoczialisták vezérei még nemzetközi szervezkedésre is gondolnak -— és pedig teljes joggal. Mert egész nemzetek között is kitörhet a féktelen konkurrenczia harcza, mely közülök egyeseket teljesen tönkre tehet. Tehát a munkaerőket az egész országban kellőképen el kell osztani. Mert lehetetlenség mindenkinek azt megengedni, hogy az országban tetszése szerint ide s tova vándoroljon, vagy hogy a legkellemesebb tartózkodási helyeket keresgélje. Hiszen a zord, kietlen vagy mocsáros vidékeken is kell munkás népnek laknia. Nem kell mást tennünk, mint végigmennünk azon következményeken, melyek a termelési eszközök társadalmiakká tételéből, a termelésnek, úgyszintén a termékek elosztásának tervszerű szabályozásából szükségképen folynak: és rögtön azon meggyőződésre jutunk, hogy az ily rendszer csak a legdurvább rabszolgaság, csak oly rabszolgaság mellett alakulhatna meg, melyet állandóan elviselni lehetetlen, s mely a demokratikus alapelvvel homlokegyenest ellenkezik. A mai állami nagy iparvállalatok, u. m. vasutak, posták, távirdák, az állami bányászat és erdészet csak ép oly kevéssé bizonyítanak a szoczializmus mellett, mint a magántermelési vállalatok. Mert ezen nyilvános vállalatokban az állam vagy annak képviselője mint tulajdonos és úr áll a hivatalnokokkal és munkásokkal szemben. Tehát a magán- vállalatokhoz nagyon közel állanak s velők a kényszer alkalmazásában is megegyeznek. Minden hivatalnoknak és munkásnak be kell érnie azon állással, melyet számára kijelöltek, különben nem lesz kenyere. Hasonlóképen állásától bárki is megfosztható, vagy pedig fizetése leszállítható, ha az elöljáróknak panaszra ad alkalmat. Már csak a „hangos gondolkodás“ is elégséges néha arra, hogy a hivatalnokot kenyerétől megfosszák. Tehát a mai állami iparvállalatoknál is a kényszer uralkodik, és minden a „kategorikus imperativusok“ alapján történik. Egészen másként lenne ez a jövő társadalomban, ahol souverain, valóságos kiskirály mindenki, s a hol köteles az 12
