Cathrein Viktor: A szocziálizmus. Alapjainak és keresztülvihetőségének vizsgálata - 58. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1895)

Harmadik fejezet. A szocializmus lehetetlensége

173

A CSALÁD A SZOCZIALISTA TÁRSADALOMBAN

fegyelmezéséről volna szó, akkor ezt talán lehetségesnek tarthatnók. De ily nevelést általánosítani esztelenség.

Nem is hivatkozhatnak a jelenlegi nevelő-intézetekre, melyekben a gyermekek nem egyedül oktatásban, hanem, akár csak a családban, ellátásban és nevelésben is részesülnek. De nem is említve azt, hogy a gyermekek ily intézetbe legtöbbnyire csak tiz éves és azon túli koruktól kezdve kerülnek és hogy ezek az ifjúságnak csak kis töredékét alkotják, holott a szoczializmus kivétel nélkül minden gyermeket nyilvános ápolás és nevelés alá akar venni : a külömbség alapja abban rejlik, hogy a jelenlegi nevelő-intézetek a családot feltételezik és attól gyámolíttatnak. A tanítók a szülők helyettesei, és ezek tekintélye képezi működésük alapfeltételét. Ha végül valamely növendék javíthatlan, a maga és szülei szégyenére ajtót mutatnak neki. Mindez a szoczializmusban egészen máskép volna. Vegyük még hozzá, hogy a szoczialista ifjúság minden vallás nélkül növekszik fel, hog}' a két nemnek nem szabad elkülönítve lennie: mi lesz az ily ifjúságból? Nem marad más hátra, mint az ifjúságot korbács- és virgácscsal szoktatni rendre. De hát mit ér ez a pusztán külső kényszer ?

De még nem jutottunk a szoczialista nevelési rendszer nehézségeinek végére. Lehetetlen, hogy minden gyermeket mindenre tanítsanak és mindenben kiképezzenek. Jóllehet Bebel ismételten is az ellenkezőjét állítja, ez azonban teljes lehetetlenség. Megengedjük, hogy bizonyos fokig a nevelés és tanítás mindegyikre nézve egyenlő, de ezen határon túl az együttes nevelésnek meg kell szűnnie. Nem mindeniknek van tehetsége felsőbb tanulmányokra, annál kevésbé minden felsőbb tanulmányra. Nem mindenkinek van 'minden művészetre és mesterségre hajlama. Ha tehát nem akarunk megelégedni egészen alacsony fokú és tökéletién kiképeztetéssel, és ha nem akarjuk a felületességet és a féltudást általánosítani, akkor már idejekorán, körülbelül a 12. vagy 13. évtől kezdve kellene a gyermekeket elválasztani, némelyiket ehhez, másokat ahhoz a szakhoz beosztani. Már most kit illetne meg a pályaválasztás ? A döntést magokra a gyermekekre vagy szüleikre, vagy