Hammerstein Lajos: Isten létének érvei. Munkálatok - 56/2. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1893)
XV. A nemek természetes tenyésztése és fokozatos egymásutánja
■ A nemek term, tenyésztése és fokozatos egymásutánja. 87 És most már térjünk tárgyunkra. Ön a darwinistikus leszármazás elmélete mellett szóló érvelésében a többi közt a mesterséges tenyésztés analógiájára hivatkozik. A mint lehetséges pl. a galamboknak mesterséges tenyésztéssel egészen más külsőt adni, épúgv hozhatta létre a természet millió évek lefolyása alatt a növény- és állatnemek egész változatosságát. A külső körülményekhez való alkalmazkodás mindenekelőtt a szervekben idézett volna elő kis változást, ez azután örökölhető lett volna és ehhez még más változások is járultak volna, míg végre egészen új faj állott elő. Evvel szemben kérdem : előfordult-e valaha az az eset, hogy galambból mesterséges tenyésztéssel ölyv vagy kutyából macska lett volna ? És ha nem, akkor mit mutat a mesterséges tenyésztés analógiája? Csak azt mutatja, hogy a nemek bizonyos határon belül változnak ; de nem mutatja ama messzemenő változhatóságot, a melyre a leszármazás híveinek szíikségök volna. Sőt mi több, én egyenest ön ellen fordítom ez analógiát. A mesterséges tenyésztés daczára galamb mindig csak galamb marad és nem lesz soha gém ; a természetes tenyésztés tehát még kevésbé képes létrehozni új nemeket, nem is szólva állat- és növény-világunk egész birodalmáról. És mi okozná a szervekben az első változást? Azt mondja : a külső körülményekhez való alkalmazkodás. De kérdem : miféle körülmények hatottak pl. a szarvasra, hogy fejéből hatalmas agancs nőtt ki, vagy micsoda körülmény növesztett fűrészt a fűrészhalnak ? De feltéve, hogy a szarvas agancsát megfejthetetlen módon nyerte, miért lett az örököl- hetővé? és ha ismét megmagyarázhatatlan módon lett örö- kölhetővé, miért örökölték azt csak a hím- és nem egyszersmind a nőstény utódok is ? Azt értem, ha egy bölcs teremtő úgy rendezte be a szarvas természetét, hogy képes legyen utódokat nemzeni, és hogy az utódok részint a hím-, részint a nőnemhez tartozzanak és hogy a hím-utódok agancsot kaptak, hogy avval nőstényüket és fiataljaikat meg- védhessék. De hogyan hajthatta volna végre mindezt egy vak, mechanikus véletlen ily állandó módon, azt már igazán nem értem.
