Hammerstein Lajos: Isten létének érvei. Munkálatok - 56/2. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1893)
XIV. Darwinismus és Häckelismus
84' Munkálatok 56. évfolyam. »Downban, 1879. jun. 5-én. Kedves Uram ! Nagyon el vagyok foglalva, öreg is vagyok már, egészségem sincs a legjobb állapotban, de időt sem tudok magamnak szakítani arra, hogy kérdésére megfelelő választ adjak, feltéve, hogy egyáltalán lehet ilyet adni. A tudománynak Krisztushoz semmi köze, legfeljebb annyiban, a mennyiben a tudományos kutatás megszokottsága óvatossá teszi az embert a bizonyítékok elfogadásában. Én részemről nem hiszem, hogy valaha kinyilatkoztatás történt volna. A jövő élet tekintetében azonban mindenkinek magának kell határoznia egymásnak ellentmondó, határozatlan valószínűségek között. Minden jót kívánva maradok teljes tisztelettel Darwin Károly.« Bizony gyarló vigasztalás ez a szegény jénai tanuló számára. Az az ember tehát, ki természettudományi téren tett vizsgálódásaival Európát és a többi világrészt is lázba hozta, nem tud egy üdvöt kereső ifjúnak felvilágosítást adni az élet legfontosabb kérdésében. Ezt azonban csak mellesleg érintettük. A mi pedig az embryonális bizonyítékot illeti, az a fenn felhozott tények után semmit sem ér, jóllehet Hackel azt mondja, hogy ő a leszármazás elméletének valamennyi bizonyítékai közt ezt tekinti legnyomósabbnak. Várhatjuk-e, hogy a jövőben majd más bizonyítékok tisztázzák a nemek keletkezését, a nélkül, hogy egy teremtőre kellene visszamennünk? Nehezen! Mert Hackel maga vallja be : »Világos«, úgymond, »hogy a leszármazás elmélete egyáltalában soha sem lesz bebizonyítva, ha a máig ismert bizonyítékok nem elegendők. A morfológia és fiziológia, a chorologia és sekologia, az ontogonesis és palaeontologia jelenségei mind csak a leszármazás elmélete által magyarázhatók meg és vihetők vissza egyszerű mechanikus okokra .................Hát hol a világon akadunk még oly tényre, mely jobban és érthetőbben bizonyítaná a transformismus igazságát, mint az összehasonlító
