Hammerstein Lajos: Isten létének érvei. Munkálatok - 56/2. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1893)

XIV. Darwinismus és Häckelismus

Darwinismus és Häckelismus.

(0. theologus leveléből.)

őtisztelendő Páter Űr! Utolsó levelének végén föl- 1 tételezi, hogy az ember lelke halála után önálló életet folytat. Igen ám, csakhogy az újabb tudomány e felfogáson már rég felülemelkedett. Az ember a leszármazás elmélete útján az állatvilág tökéletlenebb alakjaiból fejlődött és az állat- és növényvilág egész birodalma lassan-lassan vált ki a legelső sejtképződésekből, a melyek szervetlen elemek szerencsés találkozásából eredtek. Az anyag vegytani és természettani erői egyesültek a magasabb szerves élet létesítésére.

A leszármazási elmélet helyességét a természettudomány különféleképen mutatta ki. Legelőször a szerves képződésekben észlelhető rendszeres egymásutánra hívom fel Főtisz- telendőséged figyelmét. Spitzer »Adatok a leszármazás elméletéhez.« (»Beiträge zur Descendenztheorie« — 363. o.) ez. művében pl. ezeket írja :

»A legnagyobb hírre a steinheimi édes vizi mész valvata multiformis-ának sora emelkedett, a melyet Hilgendorf állított fel. A sor egészen lapos példánynyal indul meg, amely annyira hasonlít a planorbis-hoz. hogy Hilgendorf egyenesen planorbis-nak nevezi és a steinheimi medencze fenekén előforduló kis planorbis tenuis-tól származtatja; e kiinduló pontból a legfinomabb, legcsöndesebb átmenetek szakadatlan lánczolata vezet a legfelső rétegek magas alkotású példányaihoz, amely átmenetekből Hilgendorf nem kevesebb, mint 19 typikus alakot emel ki.

A még élő lényekben is találunk hasonló fokozatokat, melyek azt mutatják, hogyan fejlődött az egyik nem a

XIV.