Hammerstein Lajos: Isten létének érvei. Munkálatok - 56/2. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1893)
IX. Heigl: Egy istentagadónak sétaútjai
44 Munkálatok 56. évfolyam. füzetnek szerzője szabadkőmives. Ezt látszik igazolni különösen az a nagyon gyanúsan öltözött, szárnyas női személyiség, mely a czimlapon díszeleg; magasan fölemelt kezében napot tart, melyben Druida-láb, a szabadkőmivesek jelvénye foglaltatik. Ha pedig a szerző csakugyan szabadkőmives, akkor a könyv felületessége többé nem talány előttem. A »komolyan gondolkodó« előtt tehát Isten létezésének érvei nem érnek semmit, mert egyik talány helyett egyszerűen csak másikat hozunk fel. Engedje meg, Theologus uram, hogy erre egy hasonlattal feleljek Önnek : íme, egy bűvész művészetét mutogatja. A többi között mutat a közönségnek egy fakakast; odaadja a nézőknek, hogy tapogassák meg úgy, hogy mindenki meggyőződhessék róla, hogy a kakas fából való. Most aztán kezébe veszi a kakast és simogatja. Erre a kakas hirtelen feléled és elkezd kukorékolni. A bűvész ismét odanyujtja a bámuló közönségnek; a kakas csak hogy ki nem szökik kezeikből s mindenki meggyőződik, hogy a kakas valóságos élő kakas. Három néző erre vitába elegyedik a felett, miként kellene a dolgot megmagyarázni, a talányt megfejteni. Az egyik azt véli, hogy a bűvész gyorsan élővel cserélte fel a holt kakast. Hogyan? és melyik pillanatban? az talány marad előtte. Egy talányt tehát másikkal fejt meg s így nem tartozik Heigl úr komolyan gondolkodó emberei közé. Most azután a másikra jutott a megmagyarázás sora. Ez azt véli, hogy a holt kakas valósággal feléledt, a bűvész simogatása szerinte nem tudom, milyen fizikai és kémiai erőket hozott mozgásba a holt kakasban s ennek jelenlegi élete nem egyéb, mint szerencsésen összehozott kémiai és fizikai erőknek eredménye. A harmadik szemlélő még egyszerűbb magyarázatot ad : Kant szerint az okság elve nem megbízható, teljesen felesleges dolog azon ok után kutatni, mely a fakakasban egyszerre életet keltett. A kakas minden ok nélkül kelt életre. Heigl úr szerint a második és harmadik szemlélőé a győzelmi pálma. Mert a talányt nem másik talánynyal oldják meg, hanem nvilt ostobasággal. Magától értetődik, hogy Istennek teremtő működését
