Hammerstein Lajos: Isten létének érvei. Munkálatok - 56/2. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1893)

VII. Van-e Istenben változás?

VII.

Van-e Istenben változás?

(0. theologus levele.)

>ár Páter úr, megbocsásson, de én csak megmaradok jjí’ a mellett, hogy az ön kételvi nézete sem fejti meg a világ létét. A dolgoknak egy alapokat, a melyből az összes dolgok származtak, okvetetlenül el kell fogadnunk. Ennek teremtetlennek, önmagától valónak kell lennie; léteznie kell, mint a sziklának, melyhez valamely láncz végső szeme van erősítve. Ilyen szikla nélkül, ha mindjárt a láncz egyik szeme a másikban volna is, az egész láncznak földre kellene zuhannia, még akkor is, ha szemeinek száma végtelen volna. Hasonlóképen a világ fejlődése lánczának is a semmiségbe kellene sűlyednie, vagy jobban mondva, soh'sem létesült volna, ha nem léteznék oly végoka, melynek a maga részéről egyúttal atyja nincsen, hanem öröktől fogva saját belső szükségességéből létezik.

Mindezt megengedem, sőt még többet is ! Én megvallom önnek, hogy eszemmel nem tudom teljesen felérni azt, hogy egy belsőleg szükségképeni lény, a milyennek én a terem- tetlen anyagot képzelem, hogyan kezdheti el ezen szük- ségképeniséget levedleni, hogyan kezdhet változni és fejlődni! De mindazonáltal én csak megmaradok a mellett: az ön módszere, mely szerint a világ létezését bebizonyítja, épolv érthetetlen, mint az enyém : az ön Istenének is változnia kellett, midőn a világot teremtette, és pedig három okból :

1. Oly akarati ténykedést kellett volna végeznie, aminőt még eddig nem végzett: mert ezen akarati tény nélkül a világ nem létesült volna.