Hammerstein Lajos: Isten létének érvei. Munkálatok - 56/2. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1893)
XXVIII. Isten irgalmassága
260 Munkálatok 56. évfolyam. fölülmúlja igazságosságát. Ha a bűnös ezerszer is megbántotta Istenét s ezerszer nyert is bocsánatot, mégis megbocsátja neki ujabbi bűnét mennyei atyja, mihelyt töredelmes szívvel hozzáfordul. Végtelen nagy különösen azon irgalmassága, melyet a megváltás művében szemlélünk. Maga az Isten emberré lett s ezen emberi természetében meghalt érettünk a keresztfán, hogy bűneinkért eleget tegyen. Ha a bűnös ily szeretetet megvet s megmarad ezen megvetésében a földi próbaidő végéig, akkor ne panaszkodjék, hogy a túlvilágon örökre elkárhozik. Rá nézve minden esetre ez a legnagyobb szerencsétlenség, de megérdemelte. Isten dicsősége még ez esetben is érvényesül, nem ugyan irgalmasságában, mint ő akarta, hanem igazságosságában, a mint ezt a bűnös akarta. Azt kérdi továbbá: Hogyan teremthet Isten valakit, a kiről előrelátja, hogy örökre elkárhozik? Azt felelem: alapjában véve a bűnös az, a ki az által, hogy fellázad Isten ellen, önmagát kárhoztatja el. Hogy Isten mégis megteremté őt, jóllehet ezt előrelátta, abban leli magyarázatát, hogy Isten külső műveiben teljesen szabad. Attól pedig nem kell tartanunk, hogy e szabadságának használata által szentségével. vagy igazságosságával,- vagy valamely más tökéletességével összeütközésbe jutna. Azon ellenvetésnek, hogy nincs pokol, nyilván óhaj a szülőanyja. A ki erkölcsös és becsületes életet folytat, az sohsem szokta a pokol létezését kétségbevonni. Csak a kinek erkölcsi viselete miatt tartania kell a pokoltól, csak az tagadja a poklot. Ha az állam a csalókat és tolvajokat, kik őt, az istentagadót megkárosítják, megbünteti, az nem bántja irgalmassági érzetét ; hogy azonban az örök bíró örök igazságát gyakorolja, melynek boszuló kezét maga is félhetné •— az egyáltalában nem tetszik neki. Azon ellenvetést, hogy nincs pokol, vagy hogy Istennek kellene gondoskodnia, hogy senki se jusson belé, hamis érzelgősségnek is lehetne nevezni, mely a vétekben a bűnt és a büntetnivalót nem látja be, vagy nem akarja belátni. Föltéve, hogy valamely gonosz fiú egész sor fiatal gyümölcsfát tör le az útszélen. vagy egy másik leköt egy szegény
