Hammerstein Lajos: Isten létének érvei. Munkálatok - 56/2. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1893)
XXVIII. Isten irgalmassága
Isten irgalmassága. (0. theologus leveléből.) K őtisztelendő Páter úr ! Mikor utolsó levelében azt 1 mondja, hogy örök üdvöm, vagy kárhozatom függ attól, vájjon imádkozom-e, ezzel azt mondja, hogy — ha nem imádkozom, a pokolba jutok. De kérdem, hogyan gondolható el az, hogy az az Isten, a kinek irgalmasságát dicsőíti ön, teremtményei számára örökké lángoló poklot tart készen ? És miért teremtett engem ez az Isten, ha előre tudta, hogy engem a pokolba taszít? Nem, nem, Páter úr ! Pokol és mennyország, Isten és örökkévalóság csak emberi találmányok és előítéletek, melyekkel önök a tudományosan képzett embereket manapság többé már nem ijeszthetik. Schneider így beszél : »A természet talányszerűsége adott okot az Istenben való hit keletkezésére. Ott, a hol a tüneményeket, a mennyire lehetséges, megismerték, természetesen a merő elmélődésre alapított hitnek szükségkép el kellett tűnnie ; azért, ma úgy szólván csak a névleges tudósoknál található az, kik a természet tüneményeiről épen semmit sem tudnak, s azért kénytelenek a legegyszerűbb természettani eseményeket is a személyes Isten akaratára visszavezetni ; s így azon helyzetben vannak, hogy minden természeti tüneményt látszólag megmagyarázhatnak, a nélkül, hogy természettani tanulmányokkal legkevésbé is foglalkoztak volna: hisz lehető legkönnyebb az ily természettani magyarázat, melyet a legtudatlanabb s gondolkozni lusta fők ép úgy tudhatnak mint a tudósok.« ') l XXVIII. l) Schneider : Der thierische Wille, 138. o. Hämmerst ein : Isten létének érvei. 17
