Hammerstein Lajos: Isten létének érvei. Munkálatok - 56/2. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1893)
XXVII. Ellenvetések
248 Munkálatok 5(i. évfolyam. következtetését jogosultnak, hogy ezen czélszerűséget valamely értelmes, tehát személyes lény gondolta ki. Ezen czélszerűséget kimagyarázom Schopenhauer-, Hartmann- és Strausz- szal a természet öntudatlan működéséből. Különösen Strausz Dáviddal mondom: »A természet maga tanít arra, hogy azon föltevés, mintha csak öntudatos értelmiség tudna czélszerűt létrehozni, téves. Már Kant figyelmeztetett itt az egyes állatok művészi ösztönére és Schopenhauer joggal jegyzi meg, hogy főkép az állatok ösztöne adja legjobb magyarázatát a természet czélszerűségének. A mint u. i. az ösztön oly működés, mely úgy látszik, mintha öntudatos czél felé irányulna s mégis e nélkül történik, épen így áll a dolog a természet alkotásainál, « *) Ezzel vége az ön czéltani érvének. Felelet: Legkevésbé sincs vége, Theologus uram, czéltani érvemnek. Ép oly joggal, a mint a világrendet valami öntudatlan által származtatja, állíthatná ön, hogy Schiller Wallensteinjét valami »öntudatlan« lávatömeg költötte. Valami »öntudatlan« ép oly kevéssé adhat elegendő alapot a világ czélszerűségének, mint a lávatömeg Schiller drámájának. Maga Strausz Dávid czáfolja meg Hartmannt az »öntudatlan« bölcselőjét, a mikor »öntudatl an «-járói ezeket írja: »Az öntudatlan ép úgy működik, mint valamikor az öntudatos és személyes feltétlen lény; bizonyos tervet követ, s megválasztja ahhoz a legalkalmasabb eszközöket; csak a szó változott : a valami öntudatlannak ép oly tetteket és működéseket tulajdonítanak, melyek csak valami öntudatost illethetnek meg.« 'J) A lávatömeg tehát, melynek nincs öntudata, épenséggel nem teremthet czélszerűséget. Az állat, melynek némi ismerőtehetsége van, legfölebb olyat tehet, mi némileg czélszerűnek látszik. A czélszerűség számára, mely az állat képességét határozottan fölülmúlja, más megismerő képességet kell, mint ama jelenségek megmagyarázásának alapját, kitalálni. Ha tehát a hörcsög télre élelmet gyűjt, a nélkül, hogy tudná, hogy tél lesz, ha a pók hálót sző, a nélkül hogy tudná. ‘) Strausz: »Der alte und neue Glaube.« 117. lap. 2) Strausz D. : I. m. 217. lap.
