Hammerstein Lajos: Isten létének érvei. Munkálatok - 56/2. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1893)
XXVII. Ellenvetések
236 Munkálatok ö6. évfolyam. így érvelek: »Az ok más mint az okozat; a világ oka tehát más valami mint a világ, következtetésünk tehát a világból kivezet. De hát helyes eljárás-e ez? Ha a világ egyes lényeinél és tüneményeinél, akár hányat vegyünk közülük szemügyre, rendesen azon eredményre jutunk, hogy minden egyesnek oka a másikban van, a melyről azután ugyancsak ez áll, úgy joggal következtetjük, hogy minden egyes dolognál és jelenségnél, a melyeket nem is figyeltünk meg, ugyanazon eset áll fenn. De lehet-e most már ebből azt következtetni, hogy az egyes dolgok összegének oka oly lényben van, mely nem tartozik e törvény alá, a mely tehát okát nem mint amazok egy másikban, hanem önmagában bírja? Ez oly következtetés, mely minden összefüggést és erőt nélkülöz. A rendes következtetés útján haladva, sohasem jutunk ki a világból. Ha a világon lévő dolgok mindegyike okát egy másikban bírja, és így tovább a végtelenig, úgy nem jutunk arra, hogy oly okot gondoljunk, melynek okozata a világ, hanem igenis oly állagot, melynek járulékai az egyes világi lények. így nem jutunk Istenhez, hanem egy önmagában nyugvó a tünemények örök változásában változatlan mindenséghez«. ') Felelet: Tehát ily érvekkel akarja ön Theologus uram, és az ünnepelt Strauss Dávid a mindenható Istent a világból száműzni? Engedje meg, hogy újra paródiával élhessek a hitetlenség dogmatikusa ellen. Azt mondom tehát: Előttem robog egy vonat. És olyan hosszú, hogy sem az elejét sem a végét nem látom. Vizsgálom a kocsikat és szabályszerűen azon eredményre jutok, hogy mindegyik kocsi egy magához hasonlót húz. De mivelhogy egyik kocsinak sincs meg a húzáshoz szükséges ereje, ebből azt következtetem, hogy elül mozdony van. De erre azt mondja Strauss Dávid : Ez oly következtetés, melyben semmi összefüggés s erő nincsen. Rendes következtetés útján a közönséges kocsik során túl nem mehetünk. Nem jutunk mozdonyhoz, mely húzó képességét önmagában bírja, hanem közönséges kocsik sorozatához, melyek egyike a másikát húzza. l l) Strauss : Der alte und der neue Glaube. 115. s köv. old.
