Hammerstein Lajos: Isten létének érvei. Munkálatok - 56/2. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1893)
IV. Az önmagától való lény
Az önmagától való lény (ens a se). mindemez istenok teremtmények volnának, teremtményt pedig Istennek nem nevezhetünk) még inkább azt bizonyítaná, hogy a világon kívül létezd Isten nincs. Ha főt. Páter úr az én érvelésemre valamit válaszolni tud, becses felelete nagyon érdekelne. Maradok kiváló tisztelettel legalázatosabb szolgája : 0. evang. hittudományhallgató. (Páter II. válasza.) Kedves Fiatal Barátom ! Olyan könnyű szerrel talán csak még sem lehet elbánni az okság elvével. Úgy látszik, hogy ön azon két fogalmat, melyet én a »létezés alapjának és a »létezés oká«-nak nevezhetnék, összecseréli. Létalappal okvetlenül minden lénynek kell bírnia, mert különben nem létezhetnék. Ámde ezen alap vagy magában a lényben rejlik, vagy pedig kívüle van. Ma kívüle van, vagyis ha a kérdéses lényt egy másik hozta létre, úgy az ilyen alapot oknak nevezzük. Tehát létalapja minden létezőnek van, létoka azonban csak oly lénynek van, a mely lett, a mely teremtmény. Minthogy pedig a világ lett és különösen mintán a világban sok dolog nem volt azelőtt, hanem valamikor létesült, ezek egy másik lényt tételeznek fel, amely által lettek. Maguktól ugyanis létet nem nyerhettek, mert különben még mielőtt léteztek, már előbb létezniök kellett volna. Minthogy pedig mindeme teremtett lények a levegőben nem lóghatnak, végre is szükséges egy oly lényhez jutnunk, .a ki nem lett. A scholasztikus bölcselet ezen lényt a nem épen klasszikus »ens a se< (önmagától való lény) névvel jelöli : szembeállítja az »ens ab alio«-val (mástól való lény). Ezen önmagában való lény létének alapját saját benső, föl- télien szükségességében bírja: neki lényege a létezés: ő tehát nem lett. hanem van öröktől fogva és lesz örökkön- örökké. Ha ilyen önmagától való lény nem léteznék, akkor egvátalán semmiféle létező nem lenne, tehát nem lenne a világ sem. Mert vagy lett a világ, vagy nem lett. Ha nem lett, úgy akkor a világ önmagától való lény. Ha pedig lett, akkor létét (így másik lénynek köszöni, melynél újra előáll a kérHammerstein : Isién létének érvei.
