Hammerstein Lajos: Isten létének érvei. Munkálatok - 56/2. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1893)
XXIV. Dr. Du Bois-Reymond Emil tanár
212 Munkálatok 56. évfolyam. ott nincs sem erény, sem bűn, sem törvényszegés, melyet a fenyítő bíró büntethetne, sem szerződés vagy végrendelet, melyet a polgári bíróság törvényesnek ismerhetne el. Egyébiránt Du Bois-Reymond úgy látszik itt mégsem egészen biztos a maga dolgában ; mert átallja mégis a mo- nismus orgiáiban minden aggodalom nélkül résztvenni. Mert míg előbbi nyilatkozata szerint az akarati szabadság a világ mechanismusában helyet nem talált, addig előadása végén következő kételyét veti fel: »Hetedik nehézségünkkel tehát úgy áll a dolog, hogy az megszűnik azzá lenni, mihelyt az akarati szabadságot tagadni és az alanyi szabadság érzetét csalódásnak akarjuk nyilvánítani, hogy másrészt azonban transcendentalisnak tartandó az és hogy a monismus számára szomorú vigasztalás az, hogy a dualismust hasonló hálóba látja gyámoltalanul belebonyolódni, még pedig annál gyámoltalanabbűl, minél több súlyt fektet az erkölcsi oldalra.« (1. mii 103. old.) Hogy ezen bebonyolódás csak Du Bois- Reymond úr képzeletében létezik, azt talán aligha kell említenem. 9. Azon részhez jutottam, melynél berlini tudósunk előkelő tekintettel néz le a keresztények »gyerekes álláspontjára«, kik még a mózesi teremtéstörténetben hisznek, és a mely részben Du Bois-Reymond Ura Istenének müvét akárcsak valami »kontár művészét« javítani akarja. 0 nem tudta felfogni »miként semmisíthette meg a mindenható Teremtő művét újra meg újra, hogy azt ismét élőiről kezdje.« A kőszénkorszak elsülyedt erdei s a Jura- és Krétahegység kihalt taurusai talán a Teremtő megfontolatlan műve volna. Vájjon méltatlan volt-e az isteni jósághoz és bölcseséghez már jóval az ember megteremtése előtt gondoskodni arról, hogy az a 19. században égetni való kőszenet s világításhoz szükséges kőolajat találjon? Valóban! Tudósunk bölcsesége azon mesére emlékeztet, melyben az egyszeri ember Istent ostobának gúnyolta, mivel a tököt a gyenge indán, a makkokat ellenben hatalmas fán engedé nőni; midőn azonban a tölgyfa alatt alvásra dőlt és fejére egy makk esett, megváltoztatá nézetét. Du Bois-Reymond fenti bizonyítása valójában példája azon könnyelműségnek, melylyel a hitetlenség még a
