Hammerstein Lajos: Isten létének érvei. Munkálatok - 56/2. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1893)
XXIV. Dr. Du Bois-Reymond Emil tanár
XXÏV. Dr. Du Bois-Reymond Emil tanár. (0. theologus levele.) n |őtisztelendő Páter Űr! Legutóbbi levelének fejtegetései ' előttem (bocsánat, hogy így fejezem ki magamat) egy kissé éleseknek tűnnek fel. — Azonban ezeket egyelőre érintetlenül hagyom és utolsó előtti levelére térek vissza, melyben ön kételvi álláspontja mellett oly erélylyel hivatkozik Du Bois-Reymond tanárra, pedig ő nyilván szív- vel-lélekkel a monisztikus irány híve. Ha helylyel-közzel oly tételeket állít is fel, melyeket ön dualisztikus álláspontja javára értékesít, e mellett mindig azt kell tekintetbe venni, hogy tudósunk maga sem tartja az ilyféle tételeket egyáltalán elegendőknek arra nézve, hogy monisztikus álláspontjáról a dualisztikusra azaz a supernaturalismusra térjen át. Hogy ő maga is mily kevéssé tartja megegyeztethetőnek a super- naturalismust az igazi tudománynyal, mutatja pl. a köyétkező nyilatkozat, melyet elleneinek szokott szemökre hányni : »Ugyan forduljon csak az egyedül lehetséges másik módhoz, a supernaturálismushoz. — Csakhogy a hol a supernaturalis- mus kezdődik, ott megszűnik minden tudomány.« *) Hasonlóképen nyilatkozik Du Bois-Reymond a super- naturalismus ellen, midőn a szerves világ első keletkezéséről van szó. »Balhiedelem tehát« — jegyzi meg ő — »az élő lények legelső megjelenésében a földön vagy más világtesten valami természetfölöttit, valami mást látni egy felette nehéz mechanikus feladatnál.« (I. mű 25. old.) >) Du Bois-Reymond : lieber die Grenzen des Naturerkennens. Die sieben Welträthsel. Leipzig. 1882. 6. o.
