Hammerstein Lajos: Isten létének érvei. Munkálatok - 56/2. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1893)

XXII. Az ember

192

Munkálatok 56. évfolyam.

De még mesterileg sem sikerült ily áthidaló alakokat elő- állítani. És ha a majom önmagától fejló'dött volna emberré, akkor az emberi oktatás a nyelvben, irodalomban és így tovább hasonlíthatlanúl könnyebben tenné azt emberré. De kiséreljük csak meg a gorillát értelmes beszédre tanítani! Tíz vagy száz ivadékon keresztül még a kajdács gépies csacsogásra sem lesz talán képes, ellenkezőleg a legtehetségtelenebb ausztráliai négernek is megvan a maga nyelve, és mint a missió-tudósítások bizonyítják, már az első nemzedéken a műveltség tisztességes fokára emelhető.

A legvilágosabb ellentét az állati és emberi cselekvés közt az embernek öntudatosságában tűnik fel. Az ember tökéletesen képes reflektálni önmagára, — mondhatja e szót »Én«, gondolkodhatik saját énjéről, rendeltetéséről, a túlvilágról s így tovább. Az állatnál nem találunk ehhez hasonlót. Ha a hörcsög a télnek előérzetében gondoskodik á jövőről, akkor, mint az állati ösztönöknél már többször láttuk, egy más értelem gondolkodik és tekint a jövőbe helyette.

Mivel már az öntudathoz jutottam, nagyon helyén valónak találom kissé bővebben foglalkozni azzal, a mit Du- Bois-Reymond arról állít. Midőn a tudatnak önmagától való kifejlődhetését az élettelen anyagból lehetetlennek mondja, akkor épen nem tartotta pusztán az emberi öntudatot szem előtt, hanem az állatok tudatát is, a mennyire t. i. ezeknél tudatról beszélhetünk. Ezért tehát Du-Bois-Reymond előadását már előbb föl kellett volna használnom, ott, ahol önnek kimutatni igyekeztem, hogy az állatvilág egy Teremtő közreműködése nélkül, pusztán az élettelen anyagból nem jöhetett létre. Mivel azonban Du-Bois-Reymond az embernek szellemi működéseivel különösen sokat foglalkozik és előadásait szétválasztani nem akartam, azért itt bizonyára közbe- szőhetem azokat. Csak arra kérem, ne hagyja figyelmen kívül, hogy én korántsem egyezem vele, midőn a berlini tudós az állatok és emberek közti különbséget nagyon homályosan tünteti föl, és mikor az állatoknak is szellemi működést látszik tulajdonítani.

Mindenekelőtt szem előtt tartom azon előadását, melyet Du-Bois-Reymond az 1872. év aug. 14-én a német termé-