Hammerstein Lajos: Isten létének érvei. Munkálatok - 56/2. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1893)

II. A hitre vezető út

IL

A hitre vezető út.

(N. lelkész levele.)

agyon Tisztelt Páter Űr! Mintha csak eltalálta volna, milyen szomorú helyzetben vagyok magam is. A fiatal ember képe. kit ön legutóbbi levelében festett, teljesen illik az én fiamra. Én vallásosan neveltem őt. Még a gymnaziumban is megőrizte kér. hitét; de azután jött az egyetem és hite hajótörést szenvedett.

Jelenleg a szünidők folyamán itthon tartózkodik és szomorúságomra csak most veszem észre, hogy a hivő kereszténységtől elidegenült.

Képzelheti fájdalmamat. Fájdalmam magyarázhatja meg önnek azt is, hogy miként adhatta fejét egy evang. lelkész arra, hogy hittudományi kérdéssel egy kath. rend tagjához forduljon.

Hogy fiam hitét elveszítette, részben talán onnét van, hogy egyik hitetlen barátjával nagyon is sokat érintkezett, a kit most is magával hozott a szünidőre, ügy tetszik, hogy fiam ezen barátja soh’sem tanulta meg helyesen ismerni a kereszténységet a szülői házban. Gúnyos czélzásokkal illette fiam >vak-hitét.« és ez elég gyenge volt arra, hogy magát megadja.

Segítsen tehát most rajtam kedves Páter úr ! Támogasson kérem, abban, hogy ezt a két fiatal embert visszavezessem a kereszténységre, különösen pedig, hogy fiamnak visszaadhassam gyermekkori hitét, melyet itthon tanult.

(Páter H. válasz a.)

Lelkész Űr! Én az ön fájdalmát teljesen felfogom. Hogyan, mily keservesen vérezhetik az atyai szív, midőn