Hammerstein Lajos: Isten létének érvei. Munkálatok - 56/2. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1893)
XIX. Az állatok ösztöne
—--------------— 132 Munkálatok 56. évfolyam. fajoknak még sok más különös ösztönét sorolhatnám föl, de másokra térek át. 2. Az állatok egészen közös ösztöne az, hogy megismerik a nekik való élelmet s megkülömböztetik azt a mérges növényektől s bogyóktól. Mindezen fajok talán a természet- tudományokat tanulmányozták ? A tehén pl. mikor legel, nem is érinti a mérges füveket. Honnan ismeri ez a vegyi hatást, melyet e fű bensejében előidézne ? Hogy annyi ezer fű között választ, azt nem szabad a véletlennek betudnunk, tehát megint csak tervszerűséggel állunk szemben, melyet nem a tehén, hanem annak teremtője alkotott. E teremtő oly szaglási érzéket adott a tehénnek, mely a mérges füvektől undorodik, az egészségeseket azonban kellemeseknek találja. így vezeti Ö teremtményeit az életben, nem mint gépeket avagy bábokat, hanem mint élő lényeket, melyeket érzéki észrevevésök vezérel a nélkül, hogy belátnák e vezetés czélját. 3. Sajátos ösztönökkel találkozunk a fürkészek 5000 fajánál. Ezek némelyike petéit hernyókba rakja, de okosan kiszámítja, mily nagy a hernyó s ehhez méri a belerakandó peték számát. De ehhez még nem kellenek természetrajzi ismeretek ! Azonban a fürkészek pondrói bizonyára tanultak boneztant, mert míg lehet, a hernyónak csak azon részével táplálkoznak, mely nélkül ez még élhet, ha nem így tennének, csakhamar kifogynának az eleségből. A valóságban azonban nem gondolhatunk az állatkák ily boncztani ismereteire, hanem teremtőjök vezeti őket, valószínűleg izlé- sök által. Ha a fürkészek pondrói vagy hernyói annyira megnőttek, hogy bebábozhatják magokat, akkor keresztülrágják a hernyó testét s mellette sűrű gubócsomót szőnek. De e gubóknak ruházatra is van szükségük, a haldokló hernyó tehát összeszedvén végerejét, gyilkosainak selyemszálakból takarót sző. Mily ösztön készti erre, azt bajos kitalálni. Brehm talán az ellenségszeretet szép vonásának nevezné ezt. Valóságban azonban a teremtő az, ki bizonyos ösztön segélyével úgy működteti a hernyót, a mint azt a fürkészek érdekében akarta. Ezen utóbbi eset csattanós czáfolata a darwinistikus
