Hammerstein Lajos: Isten létének érvei. Munkálatok - 56/2. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1893)

XVIII. Az állatvilág

Az állatvilág. 127

hoz, melyek a létért való küzdelemben gyakorlatilag nem esnének számítás alá, soha sem képződnek új fajjá vagy nemmé, míg a jobbhoz való eltérések az öröklésben rengeteg szívósságot tanúsítanak !

Nem, ismételten mondom, nem az atheistikus véletlenek halmaza az, hogy van szemünk és hogy annak segélyével látunk. Époly kevéssé valamely öntudatlan hajlam eredménye az, mely az első látni képes lénynek szemet adott, mint a hogy most, akár öntudatos, akár öntudatlan vágy folytán öt érzékünkhöz hatodikat csatolhatunk, melynek természetéről most sejtelmünk sincs. Csakis oly lény alkothatá a szemet, teremthető a látó lényeket, a mely tudta, mi a látás s ismerő a feltételeket, melyek által a látás lehetségessé vált. Mivel már most a geológia tanúsága szerint a föld előbbi korszakaiban oly lények még nem léteztek, melyek már most léteznek, kell teremtőnek lennie, azért a szem Isten létének eddigi bizonyítékaihoz egy új, egy kiválóan szép bizonyítékot csatol, és ezt már az első felületes vizsgálatnál is megteszi. Ha részletekbe bocsátkoznánk, az összes izmokat, hártyákat stb., melyek a látást elősegítik, megvizsgálnék, a véletlen valószínűsége mindinkább kiszorúlna, a messze végtelenség határáig, míg ellenben a tervszerű teremtő léte annál világosabban lépne előtérbe. Ezen bizonyosság még jobban fokozódik, ha a szem czélszerű s oly sokféle berendezését a különböző állatfajoknál vizsgáljuk. A méh s légy szeme számos apró szemből van összetéve s a közeli látásra van hivatva ; a saskeselyü azonban, mely magasra száll, éles, mesz- szelátó szemével nagy területet lát be, hogy kifürkészsze, van-e számára valahol megfelelő élelem ?

Ami a szemről áll, az áll egyúttal az állatok többi testrészeiről is : a fül, a csontszerkezet, az izmok, idegzet, a rovarok csápjai, a madár tolla, az oroszlán fogazatáról, stb. stb.

A tudomány napról-napra új csodáit tárja föl a természetnek. Számtalanok a tények, melyek bármelyike elegendő, hogy a személyes Isten létét bebizonyítsák.

De különös ! Épen a tudományok férfiai között vannak sokan, kik a sok fától nem látják az erdőt. Belemélyednek természetrajzi különlegességeik gondolatkörébe, elmulasztják