Hammerstein Lajos: Isten létének érvei. Munkálatok - 56/2. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1893)

I. Igaz-e, hogy a kereszténység csak a légben lebeg?

4 Munkálatok ö6. évfolyam.

Hálára kötelez Főtisztelendőséged. ha ezen kérdésre egész őszintén megfelel. Egyébiránt vagyok kiváló tisztelettel

alázatos szolgája N. lelkész.

Páter H. erre következőleg válaszolt :

Kiválóan Tisztelt, Lelkész Űr! Kedves levelére és annak végén felvetett kérdésre egyszerűen határozott igen-nel felelek és azt mondom, hogy pl. a világiam érv teljesen meggyőző és megdönthetetlen bizonyíték a személyes Isten és Teremtő létezése mellett. Jól tudom, hogy ellene már sok mindenfélét felhoztak: de azt. is tudom, hogy mindama l'el- hozakodások alaptalanok. Most egyelőre nem akarok azoknak ezáfolatába belebocsátkozni, mert nem tudom, hogy lelkész úrnak tulajdonképen micsoda kifogásai vannak azzal szemben.

Addig is bátorkodom néhány oly okot felhozni, melyek önt arra fogják bírni, hogy elismerje, miszerint van érv, mely Ivei Isten létét, valóban be lehet bizonyítani. Ugyanis becses levele nyomán azon hiszemben vagyok, hogy ön a hívők osztályához tartozik. Ezt föltéve azt mondom: 1. hogy ha nem volna oly érv. melylvel Isten létét, meggyőzően be lehetne bizonyítani, az egész keresztény vallás, legalább a mennyiben tudományos eljárásról van szó, csak a levegőben lebegne. Hogy Isten szavának higyjek, előbb mégis csak tudnom kell, hogy azon Isten, kinek szavát hinnem kell, létezik. Talán azt mondja erre, hogy Isten létezését kétségtelenné teszi a Szentirás. Jól van! De hát a Szentirásnak épen azért adok hitelt, mert Isten szava. Mielőtt tehát neki hinnék, tudnom kell. hogy az csakugyan Isten igéje, hogy tehát Isten létezik, sőt mi több, hogy 0 igazmondó s így szava hitelt, érdemel.

Mit szólna ön a következő példához: On egy bizonyos, személyesen nem ismert úrnak 1000 írttal tartozik. Egyszer csak beállít önhöz egy ismeretlen úri ember és azt mondja: Uram! én az ön hitelezője vagyok; szíveskedjék nekem az 1000 forint adósságot lefizetni! Tessék bebizonyítani, hogy csakugyan ön az én hitelezőm! — mondaná ön erre. Az ismeretlen pedig így válaszolna : Higyje el, kérem, én va-