Hammerstein Lajos: Isten létének érvei. Munkálatok - 56/2. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1893)
XVI. A monismussal való szemfényvesztés
A monismussal való szemfényvesztés. (0. theologus I e V e 1 é b ő l.j a *1 ötisztelendö Páter Úr! Lehetséges, hogy Darwin és jjj’ Häckel elméletei nem minden pontjukban állják meg helyüket. Egyeseket már föl is adtak. De a monis- tikus alapgondolat, a mely bennük nyilatkozik, érvényben marad. így pl. Mach, prágai tanár, elsőrangú természettudósaink egyike, elismeri, hogy czélszerűség uralkodik a természetben és hogy ez a darwinismus állal elegendőképen meg nem magyarázható. De hogy a Darwin által kijelölt úton kell keresni ennek megfejtését, azt ő is beismeri. Szavai így hangzanak : >A csontok, tollak, izmok és más szerves képződések a legfinomabb részletekig terjedő czélszerü formái, a melyek valóban mély benyomást gyakorolnak a művelt szemlélőre, napjainkig már igen sokszor hozattak fel a természetben uralkodó mély bölcsesség kimutatására. Tekintsük pl. a madár evező tollát. Szára üres cső. a mely szabad vége felé egyre vékonyodik, tehát egyenlő ellenállású test; atoll minden pelyhe kicsinyben ugyanezen viszonyokat tünteti fel. Jelentékeny technikai ismereteket igényelne, ily tollat czél- szerűségében még csak utánozni is, nem is szólva feltalálásáról. De nem szabad elfelednünk, hogy nem a puszta csodálkozás, hanem a kutatás a tudomány feladata. Ismeretes, hogyan akarja megoldani e kérdést Darwin az alkalmazkodás elméletével. Hogy Darwin e magyarázata tökéletes volna, azt joggal kétségbe vonhatjuk. Maga Darwin is kételkedik benne. Minden külső körülmény hasztalan, ha semmi sincs, a mi alkalmazkodnék. Abban azonban nem kételkedXVI.