Hammerstein Lajos: Isten létének érvei. Munkálatok - 56/2. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1893)
XV. A nemek természetes tenyésztése és fokozatos egymásutánja
---------------------— ■ 98 Munkálatok 56. évfolyam. 7. Néha hatalmas ugrások fordulnak elő egyik fokról a másikra, a melyek középfokkal nincsenek áthidalva. így pl. ember és majom között. Az őslénytan annyi felfedezése közt csak akadt volna legalább egy is, mely ily középfokra való következtetésünket jogosulttá tenné. 8. Az ember szellemi oldala az egész állatvilágtól annyira külömbözik, hogy az embernek állatból yaló fejlődése Teremtő közreműködése nélkül nem is képzelhető. A darwinismus, Uram, tehát legalább is be nem bizonyított elmélet és különösen az ember fejlődésére való kiterjeszkedésében kétségtelen tévedés. De hogyha azt gondolja, hogy a darwinismussal Isten létének érveit egyáltalán gyöngítheti, akkor még nagyobb tévedésbe esik. Mert pl. az általános világiam érvet egyáltalán nem érinti a leszármazás elmélete. Ennyit mára. Más alkalommal talán visszatérek az említett pontok egynémelyikére, a melyek a darwinismus ellen és a teremtés mellett szólnak. Végül még egy megjegyzést. A nagy elterjedést, melynek a darwinismus örvend, bizonyára nem köszöni az a tudományos megokadatolásnak, hanem azon körülménynek, hogy ezt alkalmas módnak találták a legfőbb törvényhozó és biró elől menekülni, erkölcsi törvényeinek nyűgét lerázni, és önmagukat a legfőbb úr méltóságára emelni. »Csak ezen utón«,, mondja Wigand, a kiváló tudós, »magyarázható meg ezen, a tudomány történetében majdnem hallatlan, majdnem mindent szédítve elsodró mozgalom. Mert tudományos igazságok, magának Koperniknek, Kepplernek és Newtonnak fölfedezései is, csak lassan törtek utat maguknak. Csak azok az eszmék, melyek inkább az akaratban, mint a tudásban gyökereznek, zúgnak viharként országokon keresztül.« *) Pesch atya hozzáfűzi: »A ki igazságot keresve és igazságot szeretve Darwin, Hackel és hasonló emberek iratait olvassa, nem egyszer esik kétkedésbe, vájjon valóban művelt, igazságkutató férfiak iratai feküsznek-e előtte. De az időnek magaslata, melyen állunk, kényszerít, hogy ily gonosz gondolatokat lehetőleg elnyomjunk. Bámulnunk kell a lángészt, ') Wigand »Der Darwinismus« II. 88. o.
