Hammerstein Lajos: Eredeti dolgozatok. Munkálatok - 56/1. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1893)

A római szt. Pál templom

WÊHÊÊRÊÊKÊÊKÊIÊKÊIKÊÊËÊBÊÊÊÊÊÊHÊ

68 Munkálatok 56. évfolyam.

melyek személyenkint különböznek. Ezek is megzendülnek, ha külvilágban hasonlóra találnak. Similis simili gaudet. Ez elméleti megfejtése az ízlések különbözésének.

Ha a két templomot építési rendszerök határain belül is össze akarjuk hasonlítani, egybevetésünk eredményét így adhatjuk. A szt. Péterben a szépség az erővel, a fönség magaslatán, a szt. Pálban a szépség maga szerényebb alakban nyilatkozik meg. Az hatalmas arányaival, rengeteg tömegével lenyom s a keblet elszorítja; ez titkon lepi meg, elbájolja s foglyává teszi. Amaz első sorban a képzelő erőt keresi föl; emez tisztán az érzékek révén furakszik a lélekbe, de a pbantasiához kevésbé szól. Ennél fogva a szt. Pál szelídebb hatása helyett a szt. Péter a vért kavarja föl, lelkesít és tüzel. A szt. Péter szt. vallásunk erejét, fönségét jelképezi; a szt. Pál a kereszténységet mint a nyugodtság, a méltóság s a tündöklő igazság vallását mutatja be. Amaz lassan fejti ki pompáját s minden kápolnájával új szépséget tár föl. Ha végig haladtál egyik oldalán, feleded a másikat. Ha a tetőre emeled szemedet, elzárkóztál a talapzattól. Szóval az egész templom a kereszténység titokszerű oldalát jelképezi s a mysticismusra hajló keblekben soha sem téveszti el hatását. A szt. Pál ellenben egyszerre tárja föl kincseit és a legtöbbre épen ez által gyakorolja ezt a feledhetetlen varázst,

Nem akarjuk a szt. Pétertől az elsőséget elvitatni. Az a templom, melynek Ossát Pelionra halmozó alapjaira egy Michel Angelo Buonarotti lángelméje kupolaként helyezte a Pantheont; mely a renaissance századaiban ezen stíl művészei előtt szentély volt; hová minden törekvő lélek agyának legszebb szülöttét óhajtotta helyezni: nem félhet attól, hogy valaha elsőségét elvegyék. A szt. Péter váltain ott magasiik a kupola. A szt. Pál stílusa nem engedte, hogy föléje is kupolát emeljenek. Művészei tehát e hiány miatt nem kárhoztathatok. A kupola adja meg a szt. Péterben a szemlélő gondolatának azt a magasra törő szárnyalást, melyre a szt. Pál nem képesít. Ha látom rengeteg méreteit; ha fölmegyek csúcsára és széttekintek tengertől-tengerig ; ha alatta állva szemlélem a négy gigási oszlopot, melynek hátán nyugszik: gondolatom önkéntelenül ama szavakon pihen meg: »Te Pé-