Hammerstein Lajos: Eredeti dolgozatok. Munkálatok - 56/1. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1893)
A római szt. Pál templom
60 Munkálatok 56. évfolyam. hogy kezdetben múzsacsoportokal tüntetett föl. Fa-, üveg- vagv márványdarabkák különböző alakban, nagyságban és színben csoportosulnak benne. Egv-egy ily kép ezredek viharaival megküzd a nélkül, hogy a színek élénkségükből, maga a kép életet lehelő benyomásából valamit veszítene. Kiválóan alkalmas tehát ezen művészeti ág az eszmék tartós megörökítésére. A mozaikoknál a vakolat lepattogásától, a színek fokozatos elhalványulásától, a gyors elévülés megannyi jelétől tartani nem kell. Századok múltán egyszeregyszer végig mosva, teljesen megújul. Története messze fölnyúlik. Már Eszter könyve fölemlíti Assverus palotájának e nemű diszílését. Rómába Sulla idejében került. Az első keresztények e tekintetben is nyomába léptek a római művészetnek. De a rómaiak mozaíakjából hiányzott a lényeges művészeti elem, az eszme. Ezt a nélkülözhetetlent pótolta a keresztény művészet. A pogánv rómaiak csak kiegészítésül, másodrendű dekorativ szereppel alkalmazták a mozaikot. Csupán szellem nélküli növényeket s állatokat, legföljebb még rabszolgákat s gladiátorokat ábrázoltak vele. Hiszen ez utóbbiak az ő nézetük szerint úgy is csak szellemtelen lények voltak. A kereszténység ellenben Istent, megváltói nagv müvének ezernyi mozzanatát és a nagy bensőt a mozaikon is eláruló szenteket választott tárgyaiul. Czélja is a pogányság fölé helyezte, mert művészetével nem pusztán az érzékek ingerlését, a szemek kielégítését kereste, de az értelemhez s a szívhez szólt. Míg a katakombák félelmes és mégis kedves üregeiben rejtőzött művészetünk, a tér szűk volta, a kápolnák gyér világítása s a porhanyós falak lazasága gátolta ezen művészeti ág szabad fejlődését. Csak kis méretekben s a katakombákban otthonos jelképek fátyola alatt ábrázolták hitünk nagy igazságait. De midőn lehullottak a bilincsek, művészetünk szárnyra kelt s levetve gyermek-ruháit, férfias nyíltsággal és erővel lépett föl. A kér. mozaikművészet története három főkorszakra oszlik. Az első az V. századig terjed. Alakjaiban ott az élet. technikájában a nemesség. A személyek ruházata a lehető legegyszerűbb: kék és fehér; az arany s a színpompa tel-
