Hammerstein Lajos: Eredeti dolgozatok. Munkálatok - 56/1. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1893)
A római szt. Pál templom
46 Munkálatok 56. évfolyam. mely csak egyet sugall!.: Semmi sem vagyok. Rómában is mindenkinek mindene lett, csakhogy mindenkit üdvözíthessen. De ütött a szabadulás órája. A bilincsek lehullottak. Bármennyire tapadt is a római egyház szive szt. Pálhoz: bármily keserű volt a válás a másik részről is: az a »minden aczélnál és gyémántnál erősebb szű« — mint Pázmány nevezi — nem lelte helyét Rómában. A nemzetek apostola volt, ismét a nemzetekhez sietett. Másodszor hallgatá meg Isten a római egyháznak a leglelkesebb apostol — sa legvakmerőbb küzdőért esengö szavát : szt. Pál ismét Róma talajára lépett, de úgy, hogy soha többé el ne hagyja. Elhangzott az egyház feje s lelkes társa fölött visszavonhatatlanul kimondott gyászos ítélet. Szent öröm rezegtette meg a két szívet, midőn közelgett feloszlásuk s a szeretett Mesterrel való egyesülésük pillanata. De mit érezhetett az egyház, melyre néhány nap múlva a legmélyebb gyász volt borulandó? mily tusák tanúi lehettek azok a szívek, melyek oly tűzzél s oly tisztán tudtak szeretni? Együtt indult a két apostol vértanuságuk helyére, de az ostiai úton válniok kellett. Óh e válás könnyű volt, mert bíztatólag szólott a remény, hogy csak néhány pillanat múlva örök lesz az egyesülés! Szilárd léptekkel, lelkében a menny Hőérzetével haladt tovább szt. Pál. — A mai Tre Fontana helyén vált el a fő törzsétől. Innen emelkedett a tüzes lélek a magasba s fogadta az angyalok körüllebegő dicsőült karától nyújtott koronát. mely a jó harcz befejezésére, a futás végére el volt számára téve Istennél. (Timot. 4. 7.) Toliunk erőtlen a hívőkre boruló gyász vázolására. Ha valami vigasztaló volt e halálban, az csak a fölülről való hathatósabb pártfogás reménye lehetett ! Szt. Lucina, gazdag római hölgy az örökül ránk maradt, elhült testet saját telkén levő katakombájában temette el. A hívők kegyelete csakhamar kápolnát emelt, e sír fölé. Igénytelen volt e hajlék, de nagy őseink olthatatlan szeretet,e lobogott benne s gyűjtötte az erőt három századon át az üldözés minden nemére. Midőn a kereszténység láthatáráról
