Hammerstein Lajos: Eredeti dolgozatok. Munkálatok - 56/1. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1893)
A római szt. Pál templom
A római szt Pál templom. 43 nem is ideiglenesen adott természet fölötti vallás, de Istennek azon ajándéka, melyben — ha szabad így szótanunk — a végtelen jóság kimerítette magát. A kereszténység tanai tehát Isten kinyilatkoztatásának befejezése, mely lényegbe vágó fejlődést már nem tűr. Isten mindazt megadta benne, a mit csak adhatott. A kereszténység eszméi épen a beléjök ojtott isteni erőnél fogva soha el nem avulhatnak, soha erejüket el nem veszíthetik, az emberi nem soha föléjök nem kerekedhetik, soha nélkülök meg nem élhet. Az a termékeny erő, mely a közép-kor remekeit megalkotta, ki nem merült e művekben ; mert a végtelent csak végtelen idő. helyesebben az örökkévalóság merítheti ki. de korántsem arasznyi létünk tiinő századai. Azokat az eszméket, melyek az isteni értelem fényeként sugárzottak e földre, soha el nem homályosíthatják az emberi ész fagygyúgvertyájánál megfogamzott gondolatok. A kereszténységnek tehát manap is teremtenie kell, eszméinek ki -kell törnie a keblekből s kristályosodva műremekeket kell alkotnia! Századunk sem hazudtolta meg értelmünk ezen követelését. E század keltette életre hamvaiból Rómában a régi szt. Pál templomot, Lourdesben a szt. Szűz bazilikáját, s a párisi Montmartreon Jézus szt. Szivének templomát. Ugyanaz a szeretet, lelkesedés és ifjú tűz, mint a közép-korban szülte ezen müveket s testesítette meg a legmélyebb vallásosság sugallta alakban a t.őrülmetszett kér. eszméket! A phoenix madárként új életre ébredt szt, Pál templom történeti s széptani fejtegetésével óhajtjuk kimutatni, hogy nem pusztán szívünk legféltékenyebben őrzött kincse, a kereszténység forró szere- tete szólalt meg ajkunkról, de magának e templomnak szemléletéből. tanulmányozásából fakadó élvezet is, midőn egyházunktól a szégyenthozó »meddő« jelzőt elutasítottuk. * * *
