Hammerstein Lajos: Eredeti dolgozatok. Munkálatok - 56/1. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1893)
A római szt. Pál templom
an egy város, hová a kér. lélek oly kimondhatatlanul vonzódik, mint a kis gyermek anyja emlőihez. Szív ez a hely, honnan a kereszténység romlatlan és savósodni nem tudó vére újra meg újra árad a tagokba ; ábrándkép, mely ébren álmodóvá teszi a fogékony keblet, tündérvilága a hitnek, édes öröme a hívő, serkentője a közönyösségben megdermedt léleknek! Őszbe csavarodott, s mégis ifjú, két ezer év bámulatos munkájában látszólag kimerült s mégis tettre kész; képe-mása éltető Szellemének, a kiben nincs kezdet, sem vég, sem változás, a ki nem volt, nem is lesz, de van a szó teljes értelmében, a lét összeségével, a ki királyilag nyugszik, s változhatatlanságá- ban folyton működik. Itt van e szent városban a keresztények kedves otthona, az a forrón szeretett tűzhely, melyre örömmel gondol, melyhez édesen vágyik, s melytől sírva válik a lélek, átérezve a nagy pogány költő sóhajtását, melyet száműzetése rideg helyéről küld Rómába, feledhetetlen hazájába : Cum subit illius tristissima noctis imago, Quae milii supremum tempus in urbe fuit, Cum repeto noctem, qua tot mihi cara reliqui, Labitur ex oculis, nunc quoque gutta meis, A keresztény hitélet, tudomány s művészet ezen középpontján úgy érezzük magúnkat, mint sehol másutt. A haj- dankor tisztes emlékei között andalogva, önkéntelenül f'aka-