Hammerstein Lajos: Eredeti dolgozatok. Munkálatok - 56/1. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1893)
Költemények
MENEKVÉS MÁRIÁHOZ. H (AjSmét tehozzád, életünk reménye, Fordítom esdőn bágyadt lelkemet, Keresve gyógyírt szívem sok sebére, Kísértet ellen óvó menhelyet. Az üdv reménye, biztató világa Öledből árad szűk utunk fölé ........... — Hozzád futok : jó gyermekek szokása Sietve gyűlni jó anyjok köré. Hisz’ annyi vész és annyi csábos örvény Köríti lelkünk szűnös szüntelen ........... S hogy annyi lélek vész el átkos orvén : Az mind azért, mert hozzád hűtelen ! Hozzád ha futna: — karjaidba zárva, Minden veszélytől mentve vön’ feje ........... — Hozzád futok hát : jó fiú szokása Sietve futni anyja keblire. Bolyongva kint a rút vásári zajban Oly sok gonoszban botlik meg szemünk, A bűn, a vétek megszűrni Ihatatlan ! S az mind gáládul támad ellenünk. Hová legyek? Ki nyújt erőt e perczben, Ha ostromolni kezd a test, a vér?! — Hozzád futok : szeplőtelen szívedben A vész, a hullám soha el nem ér. Nehéz az élet ; benne, mint a pusztán, Sivár a táj, meddő a küzdelem. A földi pálya terméketlen útján Csak férges alma, rút tövis terem.
