Hammerstein Lajos: Eredeti dolgozatok. Munkálatok - 56/1. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1893)
Gondolataink és érzelmeink XIII. Leo lábainál
22 Munkálatok 56. évfolyam. fölötte Krisztus uralkodik földi helytartójának személyében És boldog a nemzet, melyre szent Péter utódainak szerető gondoskodása kiterjed ; ezerszer boldog, ha ez atyai gondoskodást hálás szívvel fogadja! Egy nagy prot. diplomata így szól: »Ha én kath. volnék, nem tekinteném a pápaságot valami külföldinek. Németország katholikusainak a pápaság bizonyára nem valami külföldi intézmény . . . s mindenesetre kötelességünk volt a pápa nézeteit a német népnek lehetőleg tudomására hozni.« Ezt egy Bismarck mondotta! Értsenek ebből azok, kik az államon kívül más hatalmat ismerni nem akarnak. Igen is, az államon kívül van, Krisztus alapította, van egy másik, önálló, független, tökéletes társulat, melynek czélja az emberiség örök boldogságának munkálása. Hatalma nem a fegyveres erő, hanem a felsőbb szellemi hatalom. Tagjai a kath. hívek. Fejedelme a láthatatlan Krisztus a látható Péter személyében, kit ma szent öröm és lelkesedés között üdvözöl az egész világ. Üdvözöljük mi is, hű magyarjai, mert jótéteményeit más kedvelt nemzeteknél nem kevésbé érezők. Hazánk a pápasággal oly szorosan egybeforrt, hogy tőle el sem lenne választható. Első szent királyunk a koronát Róma főpapjától kapta. És ki tudná elszámlálni amaz óriási áldozatokat, melyekkel a török uralom idején a római pápák nemzetünket segélyezők ? ! A pápák mindenkor szerették Magyarhont ; szereti dicsőségesen uralkodó szentséges Atyánk is, miként ezt többször boldogan tapasztaltuk. Nemes lelke rokon dicső őseinkével és azok nem hűtlen unokáiéval. Az »olvasós Boldogasszony« pápája kezében tartja és buzgón morzsolgatja a rózsafűzért, a mit dicső őseink harcz idején kardjuk markolatán hordozának. Föl tehát, föl lélekben Rómába hazám hű fiai! Jöjjetek Péter székéhez, mely ma örömünnepet ül: jöjjetek és mondjuk el, hogy mi érette készek vagyunk mindenre! Vele élünk, vele halunk! Jöjjetek ti, kedves Társaim, hazám és egyházam reménye, jöjjetek, áldjuk az Urat, a Fölsé- gest, ki egyházunk Fejével »ily nagy dolgokat cselekedett!« Forraszszuk szívünket szent Péter sziklájához, oly erősen, hogy tőle semmiféle » baj ság és küzdelem« el ne szakíthassa! De mi az? Arczáitokon látom a nagy öröm fényét, de mellette árnyék is sötétlik. Óh! hűséges képe a ti ábrázold m
