Hammerstein Lajos: Eredeti dolgozatok. Munkálatok - 56/1. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1893)

A modern szabadkőművesség és a társadalom

82 Munkálatok öö. évfolyam. Azon időben,x) midőn a népek a nomád élet vándor­lásaival fölhagyva, egy bizonyos helyen telepedtek meg, hogy maguknak állandó hazát alapítsanak, Olaszországot kivéve, úgyszólván minden nép a műveltségnek még nagyon is ala­csony fokán állott. Egy helyen maradva sátraik, melyek a nomád élet vándorlásai közt még jó szolgálatot tettek, többé nem voltak elégségesek : s így állandó lakásokról kellett gondoskodniok. Közöttük azonban senki sem volt, ki az építés mesterségéhez értett volna, azért királyaik a szerze­tesek által, kik az ily megtelepült nép között a műveltség első hírnökei valának Olaszországból, hol a művészetnek ezen ága is virágzásának tetőpontján állott, behivatták az úgy­nevezett építő társaságokat. Ezek azonban az építkezések befejeztével ismét visszatértek hazájukba, Olaszországba. A királyok szerették volna, ha ezen építők közül legalább néhányan visszamaradnak, hogy a művészetre népeiket is megtanítsák, s azt országukban fejleszszék. Azért is, hogy a visszamaradásra kedvet kapjanak, az ily építő társaságokat a legnagyobb kiváltságok- és szabadalmakkal halmozták el. Ily szabadalmaknak első nyomára az angolszászoknál aka­dunk. hol Athelstán, az angolszászok királya, a británniai építő társaságnak sok és nagy kiváltságot adott, mely kivált­ságokat utóda és öccse Edwin is megerősített. Ezen okmány tekinthető a középkori czéhek első alkotmánylevelének. Az ily szabadalmas, kiváltságos társaságok aztán, hogy magu­kat a kiváltságokkal nem bíró építőktől megkülönböztessék, szabadalmazott vagy kiváltságos kőműveseknek nevezték magukat. Ezen elnevezések mellett azonban 1150-ben az edinborghi kiváltságos kőművesek már szabadkőműves névvel jelöltetnek. Ezen építő társaságok, vagy szabadkőművesek képezik a kapcsot a manicheusok és a modern szabad­kőművesség között. Ezek közt már megtalálhatjuk a mai páholy csiráját. A manicheusi eretnekség ugyanis nem semmisült meg egyhamar, mert jóllehet a név elenyészett, maga az eret­nekség létezett. Jóllehet az egyház mindent elkövetett, hogy ') 1. Religio 1889. évf. után.

Next

/
Thumbnails
Contents