Hammerstein Lajos: Eredeti dolgozatok. Munkálatok - 56/1. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1893)

A modern szabadkőművesség és a társadalom

a a XIX. század uralkodó eszméit tekintjük, azon tapasztalatra jutunk, hogy ez időszakot két eszme uralja: a forradalom és a »humanismus.« A forradalmak a század első felében lezajlottak, hogy helyet engedjenek új áramlatnak: a »humanismusnak«, mely most épen úgy uralja Európát, mint az 50-es évek előtt a forradalom. Századunk első felének vesszőparipája a forradalmi eszme volt, most a humanistikus eszméken nyargal mindenki. Azelőtt forradalomról beszélt mindenki, forradalmi eszméket pengetett minden ember, most úton-útfélen csak a »humanismust« emlegetik; humanistikus eszméktől visz- hangzik az egész világ. Újságokban, könyvekben, fővárosi vendéglőkben és falusi korcsmákban, s az alsóbb néposztály szegényes kunyhóiban épen úgy, mint főúri szalonokban ; társas összejövetelekben épen úgy, mint országgyűlési termekben, minden e szót viszhangozza: »humanismus.« Az állam humanistikus törvényeket hoz, a nevelés humanistikus alapon történik, a socialis kérdést humanistikus alapon akarják megoldani, akik az egyházat ócska rozoga épületnek nézik, a humanismus alapján akarják újjáalakítani, a humanismus nevében követelik a »babona és obscurantismus« kiirtását. Ha jótékony czélra gyűjtenek, a humanismus nevében kérnek, sőt egynémely »felvilágosodott« koldus megunva az oly régóta morzsolt »Isten nevében«-!, a humanismus nevében könyörög alamizsnáért.