Munkálatok - 55. évfolyam (Budapest, Toldi, 1892)
I. Rész. Fordítás
58 Az államhatalom feladata és jogköre. pápa természetszerű állását, a nagy keresztény család ítélő- birájának magasztos tisztét megingatták, nincs többé közös felsőbb tekintély, amelyre nemzetközi vitás kérdések felmerülténél hivatkozni lehetne. Annál szigorúbb tehát a természet- törvény legpontosabb megtartásának parancsa. A mások jogainak kímélésére és szentültartására vonatkozó természeti törvények, a dekalogus V. VII. és VIII. parancsai a nyilvános hatalmakra is kötelezők. Ha egyik állam a másiktól valamely várost vagy tartományt igazságtalanul eltulajdonít, ez ép olyan lopás, mintha valaki szomszédja lovát az istállóból kilopja, vagy ha az útonálló a védtelen utast pénzének és órájának átadására kényszeríti. V. FEJEZET. Az államhatalom nem az egyedüli jogforrás. Nem mindenható és nem czélja önmagának. Rendeltetése a nép jólétének előmozdítása. IX. Pius pápa a Syllabus 39. tételében kárhoztatja a következő tant : „Az államnak, mint az összes jogok kútfejének és forrásának korlátlan hatalma van.“ Ezzel eme kettős tévely lett kárhoztatva, mintha t. i. az állam az egyedüli jogforrás volna és mintha akaratnyilvánításában semmiféle jogi korlátoknak nem volna alávetve, vagyis mindenható volna. Mindkét nézet tarthatatlansága eléggé kitűnik ugyanazokból, amiket az állam eredetéről, Istenhez s a természeti erkölcstörvényhez való viszonyáról eddigelé mondottunk ; de azért nem lesz fölösleges, ha ezen két kárhozatos és fájdalom nagyon is elterjedt véleményre néhány megvilágító észrevételt teszünk. Azon Kant óta lábrakapott tan, amely szerint az állam az egyedüli forrása minden jognak és az államon kívül nincsen jog, — ezen tan, mondom, csak további következménye azon állításnak, mely szerint a külső, tettleges kényszeríthetés minden jognak lényeges alkatrésze. Ezen nézet azonban tarthatatlan. Igenis, a jognak lényegéhez tartozik a kényszerít- hetésre való képesség és hogy adandó alkalommal rendes körülmények között az kierőszakolható legyen ; de azért, mert