Munkálatok - 55. évfolyam (Budapest, Toldi, 1892)

I. Rész. Fordítás

■ Az államhatalom isteni eredetének közelebbi megvilágítása. 51 jutna eszébe azt gondolni, hogy atyai hatalmát a „papi ura­lom“ veszélyezteti, mert azt hirdetik neki, hogy gyermekei felett való hatalmát Istentől kapta? Ha mindjárt Isten egyházat nem alapított volna is, mégis szent igazság maradna, hogy az állam- hatalomnak épúgy, mint a szülői hatalomnak gyökere és biztos alapja Istennek, a mindenség Teremtőjének akaratában van. Ha a felsőbbség nem Isten kezéből vett ajándéknak tekinti hatalmát, akkor minden jogos alapot elveszített. Ugyan mire is alapíthatná egy fejedelem valamely ország kormány­zására vonatkozó jogigényeit? Talán személyes képességeire ügyességére, gazdagságára vagy tudományára ? Ha ilyen tulajdonságok adnának jogot az uralkodásra : akkor ugyan mai uralkodóink közül többen nem ülnének a trónon. Amely felsőbbség szégyenii hatalma isteni eredetét, annak nem marad egyéb hátra, mint a népfelség ajtaján koldulva kopogtatni elismertetéseért. Az ily felsőbbségnek az uralkodásra való jogo­sultságát a népfelség közakaratából kell származtatnia, azon népé­ből, amely nem is Isten akaratából, hanem saját kénye-kedve szerint veti alá magát neki addig és oly mértékben, amint neki tetszik. És ezáltal jogot nyert a nép a forradalomra. De mivel annyira szeretünk általános népakaratról és népfelségről beszélni, szeretnők már tudni, hogy ugyan kicsoda is ez a felséges nép ? Nem számíthatjuk abba az egész női nemet és igy az állam alattvalóinak legalább is fele részét; mert legalább a mai napig sehol sincsenek politikai jogaik. Le kell abból továbbá vonnunk a gyermekeket és az ifjakat is azon korig, amelyben politikai jogaik teljes birtokába lép­nek. Magától értődik, hogy a gonosztevők, a becsületüket vesztettek, a gyönge elméjüek és tébolyodottak a „felséges nép“-hez nem sorolhatók. Sőt tatán a politikai jogok gyakor­lása még szorosabb feltételekhez van kötve, például az ország­ban való születéshez, a honossághoz, a választás helyén való hosszasabb tartózkodáshoz, a vagyon bizonyos mennyiségé­hez és más effélékhez. Mi marad tehát mindezek után még fenn ? Az összes népnek aránylag egy meglehetősen kicsiny töredéke. De még ez sem a „felséges nép.“ Mert ki élt már meg olyat, hogy valamely ország politikai jogokkal felruhá­zott összes polgárai csak egyetlen egy kérdésben is valamennyien

Next

/
Thumbnails
Contents