Munkálatok - 55. évfolyam (Budapest, Toldi, 1892)
I. Rész. Fordítás
Azon elméletek, amelyek az államnak több hatalmat tulajdonítanak. 29 akarata, csak úgy, amint a család, vagy község akaratáról sem beszélhetünk a szó szoros értelmében. Az állami akarat mindig csak annak akaratát jelzi, akire a legfőbb államhatalom ruházva van, legyen az már most akár a nép többsége, akár egy legfőbb hatóság, akár alkotmányos király vagy elnök alsó és felső házával, akár egyeduralkodó. — Meri-e Lásson az államakarat ezen tényezőiről is azt állítani, hogy a mondott kisértés nem férkőzhetik hozzájuk ? Nem volt-e kénytelen a porosz állam hivatalos lapjai útján már rég bevallani, hogy a kulturharcz alkalmával hozott törvényeivel igenis meszszire ment s idegen területre csapott át? És kinek volna még bátorsága az állam mindenkoron okos, maga-magát mérséklő akaratáról beszélni, midőn a Szajna melletti káros, rossz gazdálkodást látja, mely a világ leggazdagabb országát a zavarok és forradalom örvényébe való döntéssel fenyegeti ? Csak egy szót még az állam és az egyház közt való viszonyról Lásson felfogása szerint. A berlini bölcselő ide vonatkozó fejtegetései mutatják, hogy elméletét követve, mily könnyen árthatja magát bele mindenbe zsarnokilag „a megvalósított jogrend.“ E következtetést: „szabad egyház szabad államban“, mint igen szerencsétlent visszautasítja. Az egyház minden viszonyt és személyt felölel és befolyásol az államban, miért is az államra állandó veszély. Erre azután egy hosszú fejezet következik az egyház túlkapásairól, a papok uralomvágyáról és a többiről sorban, amint e katholikusok iránti gyűlölettől sugalt korteskifakadások a kulturharczban elhangzottak. Midőn Lásson az egyházban a mumust igy felállította, könnyű neki az államot, mint védekező állapotban levőt odaállítani s számára az egyház fölött a legmesszebb menő jogokat követelni. „Ahol csak kimutatható az állam sürgős érdeke, ott az államnak a legfőbb, érinthetetlen joga mindennemű beavatkozásra kétségbe nem vonható. Mert az állam a jog kizárólagos forrása és egyáltalán semmiféle feljogosítást nem ad másnak anélkül, hogy a maga számára ne tartaná fenn mindig azt a magasabb jogot, miszerint, ha érdeke úgy hozza magával, minden idegen jogot megszüntessen vagy módosítson“.1) ') 342. 1.
