Munkálatok - 55. évfolyam (Budapest, Toldi, 1892)
II. Rész. Eredeti dolgozatok
'^iPPWMiR 414 Munkálatok. — A magyarbéli Bosnyák-család. Atyja, a hires generális ritkán volt odahaza ; majd itt, majd ott látjuk huszárjai élén vitézkedni, s felesége ezalatt folytonos veszedelem és rettegés között a gazdaság körül forgolódott és leányai nevelésével volt elfoglalva családi fészkében, Surány várában. A szent életű gyermekből szende szűz, viruló hajadon lett s 1624. júliusában a 15 esztendős Zsófia Eszterházy Miklós érsekujvári főkapitány — 1625. óta nádor — és Nyáry Krisztina lakadalmán már nyoszolólány volt, bátyja meg, Tamás vőfély.1) E lakadalmon mutatták be Bosnyák Zsófiát a „nagy világ“-nak. Szépsége és kiváló erényei csakhamar annyira feltűntek s ajánlották őt, hogy több főrangú ifjú vágyott kezét megnyerni. 1626-ban, 17 éves korában kisserényi Serényi Mihály báró, ugyanilyen nevű füleki főkapitánynak, Bosnyák Tamás elődjének fia vette el Zsófiát feleségül. E frigy azonban a fájdalom és szenvedéseknek egész sorozatát nyitotta meg, melyekkel Zsófia mártirélete telve volt. Férje nagyon beteges volt s még ezen 1626-iki évben végrendeletet készítvén, — melyben feleségéről szépen emlékezik meg8) meghalt gyermektelenül és Bosnyák Zsófia, ki nem is töltötte még be életének 17. évét, gyászos özvegységre jutott. 1626. május 24-én, Szvetlo várában (Morvaország) kelt s atyjának Írott levelében már özvegynek Írja magát s panaszkodik, hogy a gonosz világ nem hagy neki békét, hanem folyton irigykedik rá és gyanúsítja aljas dolgokkal ; a többi között még a nádor is, Eszterházy Miklós.3) ‘) Kubinyi Miklós: Bethlenfalvi gróf Thurzó Imre 1598 1621. Bpest. 1888. 247. 1.-) Bosnyák Levéltár. Faso. 34. nro 49. s) „En édes uram Apám — úgymond — az mint értem, palatínus uram ő nga ilyen keserves szókkal illeti az én szegény árva fejemet. De hagyján ! Hiszem én az árvák, özvegyek Istenét, hogy én az nagod vénsé- gének nem leszek szomorítója, a Szentlélek velem leszen. Csakhogy úgy van az árvák dolga, hogy mennél jobban őrzi magát, annál jobban törnek az irigyek rája. De hagyján. Legyen úgy az, mint Isten akarja. Ugyan úgy szokott lenni annak dolga, mihelyt az feketében öltözik az árva . . . meggondolja, hogy árva koronát teszen fejében és kereszt egyik az másiköt' éri
