Munkálatok - 55. évfolyam (Budapest, Toldi, 1892)

II. Rész. Eredeti dolgozatok

Bosnyak István báró, püspök.

405

Hozzuk helyre e tévedéseket, s amennyire adataink engedik, bemutatjuk a főpapot.

Balogh Ágost1) szerint Bosnyák István, György néven szentferenczrendi szerzetes volt, de rövid idő múlva nagy alázatossága mellett is sz. Tamásról czimzett prépost és esztergomi kanonok lett 1635-ben, 1640-ben pécsi és 1641-ben Csanádi püspök lett ; letevén szerzetesi nevét, István névvel 1642-ben veszprémi püspöknek neveztetett ki és az udvar kanczellárja, végre 1644-ben nyitrai püspök és e megye főispánja lett, de kevéssel megerősíttetése előtt jobblétre szen- derült.

Balogh vagy a Csanádi schematizmusból, vagy Szvorényi- ból2) merítette adatait.

A csanádi schematismus Bosnyák Istvánról ezeket mondja : „Georgius Blikanich alias Stephanus L. B. Bosnyák de Magyarbél, ex ord. S. Francisci Strictioris Observantiae, Theologiae Doctor ; simul Abbas de Rubyo et Praepositus S. Thomae de Monte Strigonio. Stephanus Bosnyák a. 1596. in Dioecesi Agriensi natus studuit Viennae et Romae ; a 1635. Canonicus Strigon. factus praeposituram S. Stephani de Bozók additam habuit ; translatus (Csanádról) Quinque-Ecclesias, tum Veszprium, demum Nitriam, factus Cancellarius Regni. Mortuus Tyrnaviae 1644. 23. Sept.“ S e sorokhoz hozzáteszi, hogy Bosnyák István 1640—1642-ig volt csanádi püspök.

Szvorényi még Batthyány gróf után Bosnyákról, az állítólagos csanádi püspökről ezt írja: „Pontifex anno 1640. Chanadiensem Cathedram, veluti per mortem Dubovszkii vacantem, contulerit Fratri Georgio Blikanich, quemadmodum Acta Consistorii Pontificii testantur hisce verbis :

Romae in Palatio apud S. Petrum die lunae 16. April. 1640. Sanctissimus Dominus Noster, proponente Reuerendis- simo D. Card. Queva pro Rmo D. Card. Pio, providit Ecclesiae Chanád. in Vngaria, sub AEppo Colocensi vacanti, per

6 Magyar Sion. II. k. 176—183. 11.

2) Szvorényi: Eccl. R. Hung. Amoenitates. Jaurini 1796. Fase. VI. p. 85. Szvorényi hivatkozik Bathvánv művére In serie Epp Chanad. p. 176.