Munkálatok - 55. évfolyam (Budapest, Toldi, 1892)
I. Rész. Fordítás
Az úgynevezett „jogállam“ elmélete. g és megvetendő. Az államnak egyedüli kötelessége oltalmat nyújtani a belső és külső ellenségek ellen.1) Semmit sem szabad tehát tennie akár az erkölcsiség, akár a vallás emelésére, és nyilvános, erkölcstelen cselekedeteket s vallásellenes támadásokat is csak akkor nyomhat el tüntetések által, ha mást egyéni jogaiban netalán sértenének. A házasságot hagyja egyesek szabad önkényére.2) S csak oly tetteket tiltson el, amelyek másnak jogait megcsonkíthatják, azaz amelyek őt saját akarata ellenére vagy akarata nélkül tulajdonának, vagy egyéni szabadságának egy részétől megfosztják. „Aki olyasmit mond vagy tesz, ami mások lelkiismeretét vagy erkölcsösségét sérti, erkölcstelenül cselekszik ugyan, de amennyiben nem erőszakoskodik, jogot nem sért, nem vádolható.“ Tehát az államhatalomnak nincs semmi köze hozzá. Sőt még azon, bizonynyal rosszabb esetben is, amikor ezen vagy ama tett szemlélése, ilyen vagy oiyan beszéd meghallgatása mások erényét vagy ép eszét elcsábítaná, még ez esetben sem lenne megszorítható a szabadság.“) Hogy az államnak, valamint az erkölcsösség és a vallás, úgy a nevelés s oktatás terén is csak az általános jogvédelemre kell szorítkoznia, ez a szerző ismertetett álláspontja, s azon következetességnél fogva, amelylyel ő álláspontjához ragaszkodik, nyilvánvaló. Nem hiába hangsúlyozzuk e szót következetesség. Mert Rousseau és a régi liberalizmus álláspontjáról következetesen bárkinek is azon eredményekre kellett volna jutnia, amelyekre Humboldt jutott. De nem így történt. Míg ugyanis a nemzet- gazdasági téren az államnak végletekig menő tartózkodó politikát Írtak elő, addig azt a nevelés és a vallás terén kényurrá tették. így már az első franczia forradalom is, amely az általános emberi jogokat és a népszabadságokat kikiáltá, gazdasági téren a védő törvényeket ugyan eltörölte, ellenben az oktatásügy terén a legkiálhatatlanabb kényuralmat honosította meg s derekasan hozzálátott, hogy a papságot az állami bürokraczia kényszerzubbonyába beerőszakolja. És azóta a liberalizmus ezen hagyományokhoz hűnek bizonyúlt. ‘) U. o. 39. 1. a) U. o. 29. 1. 3) U. o. 108. 1.
