Munkálatok - 55. évfolyam (Budapest, Toldi, 1892)

II. Rész. Eredeti dolgozatok

kell mondanunk, hogy amiket Abdiás mond a foglyoknak elhurczoltatásáról s visszatéréséről, az is, a helyett, hogy állításuk mellett bizonyítana, ellene bizonyít.

Első tekintetre ugyan úgy tűnik föl, mintha valóban a babiloni fogságról emlékeznék, midőn Júda zarándoklásának napjáról szól s a számkivetettek seregéről. Ámde a próféta sehol sem beszél az egész népnek elhajtásáról, csak a hadnak, tehát a hadakozóknak elfogásáról (11). így kell tehát értelmeznünk az öszszöveg alapján a következő verset is : „Zarándoksága napján nem kellett volna megvetéssel lenned atyádfia iránt, akit a harczolók sorából elfogott és elhurczolt Júda ellensége“. Az egész népnek elhurczoltatását nem említi a próféta, már pedig ha a katasztrófa után élt, teljesen lehetetlen neki ilyesmiről hallgatnia.

De midőn a számüzöttek visszatéréséről szól, ezt is úgy teszi, miként a babiloni fogságból való szabadulásról egyáltalában nem beszélhetne. Sehol sem emlékezik Juda földének visszafoglalásáról, sem mintha annak bekövetkezését jósolná, sem mintha annak visszaszerzésére buzdítana. A zsidókat egyenesen úgy tünteti föl, hogy azok Judeának, az ő hazájuk földének birtokában s élvezetében vannak. Nem kell Siont visszafoglalniok s mégis onnan fog kiterjedni az uralom s a fönhatóság mindazokra, akik most ellenségei. (17.) Izrael fiainak számkivetett serege visszatér (20), de mielőtt még szólana a számkivetettek visszetéré- séről, Sión hegyéről már kiterjedt az uralom (17), amely megboszulja a sérelmeket Ezsau fiain (18), s amely örökleni fogja a dél felé fekvő részeket, bírni Efraim tartományát. (19) Hogy mindezeket véghez vihessék, nem kellett előbb visszatérniök s elfoglal- niok tartományukat, hazájukat. Jákob fiai megbo- szulják magukat ellenségeiken, s csak ezután szól Abdiás a számkivetettekről. Látni való tehát, hogy nem az egész nép, hanem csak kis része lehetett a

324 Munkálatok. — A vitás idejű próféták kora.