Munkálatok - 55. évfolyam (Budapest, Toldi, 1892)

I. Rész. Fordítás

ELSŐ SZAKASZ.

Az államhatalom feladatára vonatkozó túlhajtott elméletek.

I. FEJEZET.

Az úgynevezett „jogállam*- elmélete.

múlt század közepe óta, legelőször Francziaországban merült fel azon nézet, hogy az államhatalomnak csakis az általános jogvédelemről kell gondoskodnia, a többiben pedig az egyéni szabadságnak lehetőleg szabad tért engednie. E vélemény, hasonlólagamúlt század második felének általános politikai felfordultságához, részben természetes visszahatásul tekinthető azon elnyomatás ellenében, melyet a XVI. század önkényes uralkodóinak mindig elviselhetetlenebbé váló kényuralma szült. De egyszersmind természetes következménye azon irányzatnak is, amely ép akkor hirdette nyíltan az embernek Isten és az isteni világrend alól való felszabadítását. Mert ha egyszer az egyén teljesen autonom, azaz ura önmagának, és független Istentől, akkor az államtekintély némi látszata még csak az által állítható össze, hogy az összesség javára kiki köteles teljes önállóságának egy részéről lemondani, s a legfőbb politikai probléma ez esetben azon kérdés körül forog, hogy mikép biztosítható minden egyesnek lehetőleg legnagyobb önrendelkezési joga a többi szabad lényekkel való közös élet mellett.

Ezen elméletet következetesen Rousseau J. J. fejtette ki legelőször „Contrat social“-jában (1761); Németországban a „teuton gondolkozás“ első korifeusaiban talált követőkre; lényegében ugyanannak hódolt a kőnigsbergi bölcselő is. Kant