Munkálatok - 55. évfolyam (Budapest, Toldi, 1892)

II. Rész. Eredeti dolgozatok

302 Munkálatok. — A vitás idejű próféták kora.

tek az egykorúak közt ötödiknek, vagyis utolsónak — ámbátor régi s az előtte levőkkel egykorú avagy valamivel tán meg is előzi őket, — mert tartalmilag elüt tőlük. A terjedelem pedig bizonyosan nem volt irányadó, mert különben Abdiásnak kellene legutolsónak lennie. Azt se mondhatjuk, hogy Joel három fejezete azért van Ámosz kilencz fejezete előtt, Ab- diás jövendölése pedig Jónás előtt, mert ezeknél sokkal előbb működtek s ezt akarja a gyűjtés jelenteni, midőn eltekint a terjedelemtől és igy helyezi el őket.

A terjedelemtől nem tekint el, mert a terjedelmet nem is tekinti; igy Aggeus két fejezetét sem teszi Zakariás 14. fejezete után, pedig egy időben működtek.

Tartalom és terjedelem tehát nem vezette a rendezőket, hanem, mint a többi hat prófétának sorából kitűnik, csakis az időbeli egymásután. Akik pedig egykorúak, ha esetleg némi kis időkülönbséggel is, azokat egymás mellé helyezték, anélkül, hogy akár a terjedelem, akár a működés megkezdése szerint rendezték volna az egymásutániságot. Joel, Abdiás és Jónás próféták, Ozeás, Ámosz és Mikeás között foglalnak helyet, jeléül, az elmondottak alapján, annak, hogy e hat prófétának működési ideje nem igen messze esik egymástól. Nagyon szét szórnunk nem szabad őket, hanem Joelt azért esetleg Ámosznak utána is tehetjük. És mert ősrégi a gyűjtemény, sorrendje hasonlólag régi hagyománynak megszólaltatója az idő kérdésére nézve. Attól sem kell tartanunk, hogy később módosíthatták. E külön egységes gyűjteményt megvédte az ily beavatkozásoktól ősisége, egysége és tartalmának minősége. Innen az az összhang is, amely egyéb zsidó és keresztény hagyomány között és a „locus in canone“ nyújtotta korrendi adat között tapasztalható.

Bizonyos tehát, hogy Joel a régi próféták közül való ; de semmi se kívánja, hogy korát Ámosz elé tegyük, — nem, még az idézések sem. Az igaz, valamelyiknek ismernie kellett a másikat, mert egyik szóról■■1