Munkálatok - 55. évfolyam (Budapest, Toldi, 1892)
II. Rész. Eredeti dolgozatok
276 Munkálatok. — A dogmatikus hagyomány. A szent könyvek megértéséhez nincs szükség tudományra s megfelelő képzettségre: „egy molnárleány — mondja Luther — vagy egy kilenczéves gyermek jobban megértheti a szent- irást, mint a pápák, zsinatok és tudósok együtt véve.“1) Ezt tanította a protestantizmus keletkezésének első éveiben. Kevéssel később azonban kezdtek kijózanodni mámorukból s a hamis apostol, Luther, egészen más elveket vall élete végén, midőn a sok keserű tapasztalás felnyitotta szemeit. Megtagadta előbbi szavait s eljárása rútul meghazudtolta a „sola biblia“ elvét. Kiadott két rendbeli kátét s azt kívánta, hogy mindenki meghajoljon ezen káték tekintélye előtt. De hát ez nem ellenmondás? Hiszen ha a szentirás annyira világos, hogy mindenki megérti, mire való akkor kátékat, symbolikus könyveket írni ? Ezen tetteivel azt bizonyította, hogy a szentirás nem oly világos, aminőnek előbb mondotta ! Meggyőződött arról, hogy a szentirás homályos helyeit magyarázni kell, ha nem akarjuk a vallást tökéletesen elvetni ! Kátéiban ő is értelmezi a szentirás egyes helyeit ; az egyház tekintélyét saját tekintélyével, az isteni hagyományokat saját koholmányaival akarja pótolni ! Eljárásából az tűnik ki, hogy, ha nem volna hagyomány, akkor nekünk kellene csinálnunk, mert a szentirás önmagában nem lehet hitszabály! Hol van ezen cselekvésmódban azon következetesség, mely megkívánja, hogy egyik hitczikkelyünk ne mondjon ellen a másiknak s eljárásunk ne hazudtolja meg a hitelveket ? A mestert tanítványai is követik az ellenmondásokban. Kálvinisták, lutheránusok, anglikánok s az isteni hagyomány valamennyi ellenségei hit- és erkölcstanokat adnak ki ; könyveket írnak egyik-másik szentirási hely homályos értelmének megvilágítására ; tanítják a gyermekeket az iskolában, a felnőtteket a templomban, sőt újabban még hittérítőket is küldenek a világ különféle részeibe, hogy terjeszszék az uj evangélium világosságát. Ez azonban mind nem egyéb, mint a főelv megtagadása, vagyis ellenmondás ! Ha nincs hagyomány s a hitnek egyedüli forrása a szentirás, az önmagában is nagyon világos biblia, akkor mi czéljuk lehet a hit- és ») U. ott. 389. old.
