Munkálatok - 55. évfolyam (Budapest, Toldi, 1892)

II. Rész. Eredeti dolgozatok

Kik nem akarják elismerni a dogmatikus hagyományt.

263

lett volna irniok, mert Isten „in superfluis non abundat.“ Ebből láthatjuk, hogy az említett rendkívüli kegyelemadományok elválaszthatók egymástól s nem következik, hogy aki az egyiket bírta, abban megvolt a többi is.

Ezek után világos, hogy az apostoli hivatalból épenség- gel nem következtethetünk az apostolok ihlettségére, hanem csakis yarra, hogy ők közvetlen kinyilatkoztatásban részesültek s a kinyilatkoztatott igazságok hirdetésére a csalatkoz- hatatlanság kegyelmét kapták. Nem erősíti a protestánsok állítását az sem, hogy Krisztus Urunk Szentleiket ígért és küldött az apostoloknak ; O ugyanis csak az élő szóval való tanítást tette az apostolok kötelességévé, nem pedig az írást, amiből joggal következtethetjük, hogy csakis ezen czél elérésére ígérte és küldte a Szentleiket. Egyébiránt a szentirás sehol, egyetlen szóval sem mondja, hogy a Szentlélek eljövetelének czélja az volt volna, hogy az apostolokat az uj-szö- vetségi szent könyvek írásában inspirálja. A prófétákkal is hiába hozakodnak fel a protestánsok, mert a szentirás tanúsága szerint voltak próféták, kik semmit sem Írtak, vagyis akiknek nem volt ihlettségök az írásra és ismét voltak, vagy lehettek olyanok, akik ihletettek voltak ugyan az Írásra, de nem az élő szóval való prédikálásra. Valamint tehát az apostoli hivatal nem jár eo ipso az Írásra való ihletettséggel, ép úgy a prófétai hivatal sem jár vele.

Ha tehát az apostolok írtak, abból legfeljebb az következik, hogy csalatkozhatatlanul írják le Krisztus tanítását. Az azonban korántsem következik az apostoli hivatal természetéből, hogy irataik inspiráltak; nem következik, hogy az apostolok nem írhattak olyan dolgokat is, ami épenséggel nem tartozik Krisztus tanításához. írhattak volna ők, mint apostolok olyan dolgokat is, amelyekben nemcsak hogy ihletettek nem voltak volna, hanem még a csalatkozhatatlanság kegyelmét sem bírták volna. És igy, ha valamely könyvről bizonyos, hogy szerzője apostol és hogy eredeti tisztaságában jutott hozzánk, akkor az is bizonyos, hogy az abban foglalt kinyilatkoztatott tan csalatkozhatatlanul van leirva ; de az egyáltalában nem áll, hogy az illető könyv azért, mert apostol a szerzője, már eo ipso ihletett.