Munkálatok - 55. évfolyam (Budapest, Toldi, 1892)

II. Rész. Eredeti dolgozatok

Kik nem akarják elismerni a dogmatikus hagyományt.

259

nemzeteket, megkeresztelvén őket az Atyának és Fiúnak és Szentiéleknek nevében?“1) E szavak távolról sem mondják, hogy a keresztség szentségének kiszolgálója bárki lehet ; sőt ellenkezőleg arra engednek következtetni, hogy a keresztelés joga, csakúgy mint a tanítás joga kizárólag az apostolokra vonatkozik, mert az idézett szavak csakis hozzájuk voltak intézve.3)

Mily bizonyítékot hozhatnak fel a szentirásból a csecsemők érvényes megkeresztelése mellett? Azt, hogy az apostolok egész családokat megkereszteltek ? Ez önmagában semmit sem bizonyít ! Mert amily jogosan feltételezik ők, hogy ezen családokban kisdedek is voltak, épen olyan joggal állíthatjuk mi, hogy nem voltak. A szentirás nem említ csecsemőket, kisdedeket s épen azért a protestáns elv pontos betartása mellett nem bizonyíthatjuk be a paedobaptizmus érvényességét.

Honnan tudják, hogy a keresztség kiszolgáltatásánál mindegy : akár bemerítjük a megkeresztelendőt, akár leöntjük, akár meghintjük? A szentirásban semmi sincs, ami e kérdésre határozott feleletet adna.. Már pedig ez meglehetős fontos dolog; mert ha pl. a bemerítés törvényes, akkor a századok óta le-, öntés és meghintés által kereszteltek tulajdonképen nem voltak és nincsenek megkeresztelve; ha pedig ez utóbbiak a keresztség kiszolgáltatásának törvényes módjai, akkor azok, kik a kereszténység első századaiban bemerítés által lettek megKeresztelve, érvénytelen keresztségben részesültek.

Honnan tudják továbbá, hogy Krisztus Urunk halála és föltámadása között alászállt a poklokra ? Hiszen erről egy árva szó sincs a szentirásban ! Azt nem szabad felelniük, hogy az apostoli hitvallásból tudják, mert ez nem szentirás, meg aztán ez a hitvallás nem is az apostoloktól származik, hanem valamivel későbbi eredetű élő szóbeli hagyomány.

Hiszik a protestánsok, hogy van tisztítóhely ; Luther maga mondja : „Én hiszem a tisztítóhely létezését s ajánlom és tanácsolom mindenkinek, hogy higyje.“3) Itt azonban ismét

>) Sz. Máté 2§, 19.

a) Sz. Máté 28, 16.

:J) Assert art. 37. ; Bellarmin. ; i. m. 85. 1.