Munkálatok - 55. évfolyam (Budapest, Toldi, 1892)

II. Rész. Eredeti dolgozatok

Kik nem akarják elismerni a dogmatikus hagyományt. 257 jük, hogy ki-ki saját szája íze szerint értelmezze a szent szöveget, mert jól tudjuk, hogy a tudatlanság és szenvedélyek igen könnyen erőszakoskodnak a holt betűn ! És ez az eljárás mindenesetre jobban illik a szentirás fölségességéhez, mint a protestánsoké ! De talán csak a protestantizmus keletkezése után kezdte becsülni az egyház a szentirást? Nem! Már az első száza­dokban azon tiszteletben részelüt, amelyben ma részesül ! Töméntelen pénzt, óriási fáradságot áldoztak, hogy a szent­irás külsőleg is megfelelő fényben jelenjék meg.1) Sűrűn hasz­nálták a pápák, zsinatok, szentayák s az egész egyház ! Alap­talan tehát az a dicsekvés, hogy a „bibliá“-t a protestantizmus tette szentirássá ! Kik nem akarják elismerni a dogmatikus hagyományt hitforrásnak, ellenmondanak önmaguknak. A „sola biblia“ elve, mely egyedüli, kizárólagos hitfor­rásul a szentirást állítja fel, s minden élő szóbeli hagyományt merő koholmánynak gúnyol, szembeszökő ellenmondásokba keverte követőit. A protestánsok, — mert hiszen ez az elv teljesen az övék, — a következetlenségek útvesztőjébe jutottak s nincs, nem lehet Ariadne-fonal, melynek segítségével kisza­baduljanak ! Mást tanítanak elméletben, mást követnek gyakor­lati életben. Elfogadnak oly igazságokat, melyekről a szentirás mélyen hallgat s elvetnek olyanokat, melyek érthetően, vilá­gosan benne vannak. Ha erről az oldalról támadják őket, védekezniük sem lehet, mert akkor még jobban belebonyo­lódnak. Belátták és belátják ezt ők maguk is, de azért nem dobják el tarthatatlan hitczikkelyöket. Strauss2) a „sola biblia“ elvét a protestáns rendszer Achilles-sarkának mondja és valóban igaza van : nem mintha más oldalról nem lehetne kimutatni a protestantizmus kép­telenségét, tarthatatlanságát, hanem mert ez az a teljesen ‘) V. ö. Márkfy: Introductio in Nov. Test, pars gén. pag. 97. T Hettinger: A kereszténység védelme; IV. köt. 381. 1. Munkálatok. — A dogmatikus hagyomány. 17

Next

/
Thumbnails
Contents