Munkálatok - 55. évfolyam (Budapest, Toldi, 1892)
II. Rész. Eredeti dolgozatok
A protestánsok érvei a hagyomány létezése ellen. 245 írási helyből be tudunk bizonyítani ; miért is az arabs és aethiops versio igy adja vissza e helyet: „Ha mi, vagy égből való angyal hirdet nektek valami eltérőt“. Továbbá a contextus is e mellett bizonyít; a 6 versben ugyanis ez van: „Csodálkozom, hogy ily hamar más evangéliumra hajlótok“. 2.) A szentirás magában is elégséges s igy semmi szükség sincs a hagyományra. íme, mondják mit tanít János apostol : „Ezek pedig megirattak, hogy higyjétek, hogy Jézus a Krisztus, az Isten fia és hogy hívén életetek legyen az ő nevében.“1) E szavakból világos, hogy ami nincs meg a szentirásban, vagyis a hagyomány, nem szükséges az örök üdvösségre. A felelet ezen ellenvetésre a következő : sz. János idézett szavai nem az összes újszövetségi könyvekre vonatkoznak, hanem csakis saját evangéliumára. Ha e szavaknak kizáró, exclusiv értelmet adunk, akkor el kell vetnünk nemcsak a hagyományt, hanem az egész szentirást is s hitünk egyedüli zsinórmértékéül sz. János evangéliumát kell elfogadnunk. Egyébiránt sz. János nem is a kinyilatkoztatott tanra vonatkoztatja föntebbi szavait, hanem Krisztus Urunk csodáira s e szavak egyedül helyes értelme következő : azon csodák, melyeket én e könyvben megírtam, teljesen elegendők arra, hogy kiki meggyőződjék Jézus istenségéről s arról, hogy ő az Atyának igazi Fia. Ez azonban csak egy igazság azok közül, melyeket hinnünk kell, hogy az örök üdvösséget elnyerjük ; ez az alap, amelyre állva hinnünk kell mindazt, amit Krisztus Urunk kinyilatkoztatott s teljesítenünk mindazt, amit ő megparancsolt. Másik érvük a szentirás elégsége mellett sz. Pál apostol Timoteushoz irt II. levelének 3. f. 16. és következő verseiben gyökerezik: „Az Istentől ihletett minden Írás hasznos a tanításra; feddésre, dorgálásra, az igazságban való oktatásra, hogy tökéletes legyen az Isten embere“. — Erre vonatkozólag a következőket jegyezzük meg. Nagyon valószínű, hogy sz Pál apostol e helyen az ószövetség szent könyveiről szól, azokról t. i. amelyeket Timoteus gyermekkorától fogva ismert ; ha ez áll, akkor nemcsak a hagyomány, hanem az egész új-szövetségi szentirás is fölösleges. Tekintsük a dolgot más ') Ev. 20. 31.
