Munkálatok - 55. évfolyam (Budapest, Toldi, 1892)

II. Rész. Eredeti dolgozatok

*

238 Munkálatok. — A dogmatikus hagyomány.

föl: „Hadonázni (disputare) az ellen, amit az egész egyház tart, példátlan szemtelenség.“

Az öt első század legnagyobb tekintélyű egyházatyáinak felhozott szavaiból m e ggy ő ző d h e t ü nk, hogy az a n y a s z e n t e gy h áz tana a hagyományra vonatkozólag az volt mindig, ami ma. Felesleges a későbbi atyák tanúbizonyságaiból idéznünk, mivel a hagyomány esküdt ellenségei, a protestánsok is elismerik, hogy a traditióban való hit a negyedik századtól kezdve általános a kath. egyházban. Midőn mégis idézünk egyet, ezt azért teszszük, hogy napnál világosabban lássék, mily szépen kétségbevonhatatlanul ki volt fejtve a hagyományra vonatkozó tan már az V. században élő szentatyák műveiben. Lerinei Viricze (f 450 táján1) sokat irt e tárgyról. így pld. a következőket : „Komoly tanulmányaim és szorgalmas kutatásaim közben gyakran tudakozódtam életszentség és tudománytekintetében kitűnő férfiaktól : mikép különböztethetném meg biztosan, egyetemes és rendes utón a kath. hit igazságát az eretnek fonákság hazugságától, majdnem mindenkitől e feleletet kaptam: annak, aki a keletkező eretnekek csalárdságait felismerni és tőreiket kerülni akarja s az igaz hitben épen megmaradni kíván, az isteni törvény tekintélyére s a kath. egyház hagyományára van szüksége.“2) Azt állítja, hogy csak az valódi katholikus, „aki Krisztus testét, az egyházat szereti s az egyház hitének semmit eléje nem helyez.“3) Tanítja, hogy hit dolgában csak azt kell elfogadnunk, „amit mindenütt, mindenkor s mindenki hitt.“4) — Midőn pedig elmondja, hogy a katholikusok mennyire másképen magyarázzák a szentirást, mint az eretnekek, igy ir : — „A katholikusok mindig azon lesznek, hogy a szentirást az egyetemes egyház hagyományai s a kath. dogma szabályai szerint értelmezzék.“0) -— Hogy a szentirás értelmezésénél miért kell mindig szem előtt tartani az egyetemes egyház

‘) Alzog : i. m. II. 281. old.

2) Commonit. c. i. ; Dr. Bita Dezső a Religio 1889. évi 15. számában.

3) Commonit. c, 25. et, 40.

4) Ibidem c. 3.

5) Ibidem c. 38.