Munkálatok - 55. évfolyam (Budapest, Toldi, 1892)
II. Rész. Eredeti dolgozatok
A hagyomány fogalma és felosztása. 205 nyítani, hogy a XVI. század újítói nemcsak egész sereg ellenmondásba keveredtek a hagyomány elvetése által, hanem kivették magok alól hitöknek egyetlen alapját és zsinórmértékét, a szentirást is. A hagyomány fogalma és felosztása. A „hagyomány“ szó „hagyni“ igéből származik s értjük alatta azon dolgot, melyet valaki másnak hagyományoz, legyen az valami érzéki tárgy, tan, vagy intézmény. A latin „traditio“ „tradere“ igéből származik s szoros értelemben véve azon cselekvést fejezi ki, melylyel valaki valamit másnak átad. Ugyanilyen jelentésű a görög „TCixQaöoaig“ is, „naoadíáo^u“ igéből. — Ha tehát a magyar „hagyomány“ s a latin „traditio“ e két szoros értelemben véve különböző jelentéssel bíró szó — egy és ugyanazon fogalom megjelölésére használtatik, akkor természetesen azt kell következtetnünk, hogy az illető fogalom két értelemben vehető : tárgyi (objectiv) és cselekvő (activ) értelemben. A tárgyi értelemben vett hagyomány az, amit a magyar szó kifejez, t. i. maga az elődöktől átszármazott tan, vagy intézmény; a cselekvő értelemben vett hagyomány (traditio) pedig magát a cselekvést fejezi ki azon eszközökkel és módokkal egyetemben, amelyekkel az átadás, a hagyományozás történik. Hogy a hagyomány, tiszta fogalmát nyerjük, a tárgyi és cselekvő jelentést össze kell foglalnunk s együttesen (complexive) kell vennünk. A hagyomány tehát felette tág körű fogalom. Legtágabb értelemben véve jelent az ősöktől kapott bármely tant, vagy intézményt, mely az utódokra akár Írásban, akár élő szóval, akár gyakorlatilag átszármazott. Ily értelemben véve mindaz benfoglaltatik a hagyomány fogalmában, ami Krisztustól és apostolaitól akár a szent könyvekben, akár élő szóban, akár gyakorlatban reánk maradt. Ezért mondja a szentirás : „írd föl ezt emlékezetül a könyvbe és beszéld el Józsue füleibe j“1) „tartsátok meg a hagyományokat, melyeket tanultatok, akár beszéd, akár levelünk által.“3) ‘) Exod. 17, 14.-) Sz. Pál II. lev. a Tesszal. 2. 14.
