Munkálatok - 55. évfolyam (Budapest, Toldi, 1892)
II. Rész. Eredeti dolgozatok
184 Munkálatok. II. Sok év telt el azóta . . . Forró júliusi éj van. Szöktető mély álomba merült. A szellő is nyugalomra tért, csak néha-néha lebbenti félre az ablakban szunnyadó viráglombot, hogy az ábrándos holdvilág betekinthessen az alvótermek titkos szentélyébe. A falu szélén alig szembetűnő lakocska körvonalai mutatkoznak. Ablakának nehéz függönyein a legfinomabb holdsugár sem képes behatolni, pedig Szerénát rejti keblében a kunyhó, akinek szépségét a tündérmesék bűvös alakjai megirigyelnék. S csakugyan a szép hölgy körül, bár nem volt szöktetői illetőségű, naponta az ifjú és agglegények egész raja sóhajtozott a reménytelen szerelem kétségbeesésével s különféle léhűtők zaklatták vallomásaikkal ; de az igéző hölgy márvány kebléről a csáb és szerelmi taktika röppentyűi ártalmatlanul pattogtak vissza. Csupán egy nyúlánk termetű fiatal ember képezett kivételt, ki azonban ritka vendég volt Szöktetőn. A függöny időnként félremozdult, mindannyiszor mérsékelt lámpafény árulta el, hogy a szobácskábán virrasztanak. Az éles szem Szerénán kívül egy más női alakot is láthatott volna, aki külsejére cselédnek képét viselé magán. — Úgy illik, szakitá meg a csendet az utóbbi, a kisasszony sötét hajához az a thearózsa, hogy tudom Istenem a király fia is szerelmes lenne belé. — Borcsa ! te ma nagyon fecsegő vagy ; a remetének is elárultad, hogy éjfélkor találkozunk. Igaz, én is bevallottam neki, hogy szeretném, ha vége lenne már e kínos viszony, nak, de neked nem szabad a dolgot elárulnod. — Nem ám ! Az urfi azt parancsolta, midőn utoljára itt volt, hogy még a remetének se szóljunk. — Tudod Borcsa, a remete nem ellenzi, hogy az ő neje legyek, csak szeretné látni őt a jegyváltás előtt. Ah ! de attól félek, hogy késő lesz minden ; épen ma olvastam, hogy. a , nyomozást újból sürgetik , .. — Egyet se gyötörje magát a kisasszony! Az urfi, mióta az ócska szerszámokról kezdett firkálni, valóságos királybíró, minket pedig e házacskában tudom Istenem senki sem háborgat.
